Mire is kell az az Önismeret?

A napokban beszélgettem régi kedves barátnőmmel, és felvetődött az "Önismeret" kérdése. Mivel a hivatalos titulusomban is benne van a szó, nem árt ha kibontjuk kicsit.
Mit jelent az valójában, hogy Önismeret?
Meg lehet ismerni magunkat?
Rátalálhatunk a valódi Önmagunkra?
És az miért jó nekünk?
Kezdjük a hétköznapi résszel. /Nagyon tömören és lebutítva, mert erről is könyveket írnak és lehetne is írni még./
Akit a többség önmagának nevez, az a személyiség, és mélyebb rétege a karakter.
Ezek az életben (és már az anyaméhben) kapott hatások következtében alakultak ki, és lesarkítva, egy analizáló, reagáló és cselekvő rendszert képeznek.
Ebben vannak jó és rossz hozott minták, sérült részek, tehetségek, adottságok, hajlamok, szóval egy nagy leves, amiben úszol.
Attól függ milyen életfeladatokba, szakaszokba lépsz, aktivizálódnak az ehhez szükséges megélni-való drámák, szülői minták, és ha szerencsés vagy átlátod őket, és a jót viszed tovább, a rosszakat pedig feldolgozod.
A tudatosabb egyének többnyire rálátnak, és ki tudják kerülni a rossz szokásokat, helyzeteket, illetve könnyebben élik meg a nehéz szakaszokat is.
(Tudatosabb lehet bárki, aki természetéből fakadóan közelebb van, vagy majd élete során kerül közelebb önmagának azon részéhez, amit lejjebb, a második szakaszban részletezek! )
DE!
Mindenkinek a tudatszintje lezuhan, ha negatív stresszhelyzetben van!
Azaz olyankor, ha akarjuk ha nem, bekapcsol a robotpilóta, és a levesből a legismertebb reakciót választjuk. Na például ilyenkor érezzük úgy, hogy pont olyan vagyok mint az anyám, az apám, stb stb..
A hétköznapi önismeretnek az lenne az egyik küldetése, hogy a levesből mi válasszunk tudatosan, tehát az energiánkat próbáljuk meg szinten tartani, hogy ne zúgjunk le a legmélyebb pokolig.
Arról külön fejezet szólhatna, hogy ki hogyan talál vissza az egyensúlyához. 
Ez már egyéni, és tényleg ismernünk kell magunkat, hogy mi a jó nekünk! Ez is önismeret!

Ráadásul ez nem önzés, mert ha te jól vagy, utána jó lesz a környezetednek is. Teljesen logikus!
Csapatépítő tréningen mindig elmondom, hogy ha a főnök negatív stresszben tartja a beosztottakat, azzal csökken a teljesítményük. (megfélemlítés, szégyen, kimerültség, stb)
Igen, van pozitív stressz is. A célorientáltság, és az erre motivált egyének tele lesznek energiával.
A másik része a dolognak, hogy ne azonosítsuk magunkat az identitásainkkal, ne ragaszkodjunk egy-egy szerephez, ami valószínű egy adott életkorhoz és élethelyzethez kellett.
Elég szomorú, amikor a kemény rocker, vagy a suli legmenőbb csaja, esetleg a vagány deszkás fiú szerepek akkor is előtérben vannak, amikor már másra kéne koncentrálni, és teret engedni egy aktuálisabb és adott élethelyzethez megfelelőbb identitásnak.
Te nem veszíted el Önmagad, ha ezeket a szerepeket cserélgeted, mert ezek mind csak A Nagy Életjáték részei!
A hű vagyok önmagamhoz, az nem a szerepekhez való ragaszkodást jelenti!
Akkor vagy bölcs, ha a tarsolyodból a mindig aktuális részedet tudod előhozni.
Aki választani és formálódni tud, az vagy Te!
"Ürítsd ki az elméd, légy alaktalan. Forma nélküli, mint a víz. Légy olyan, mint a víz: kemény és lágy, de tudni kell, mikor kemény és mikor lágy." Bruce Lee

Ha mélyebben nézzük az Önismeretet, akkor most elszakadunk a hétköznapi részünktől:

A valódi magunkra találás egy katartikus spirituális élmény.
A katartikus alatt azt értem, hogy az egész lényünket rázza fel valami mély álomból, egy ködös illúzióból.
Ilyenkor azt a részünket tapasztaljuk meg Aki Örök.
A lelkünk, a végtelen szellemünk nyílik meg, és mi megérezzük, hogy mit jelent az öröklét, mit jelent hogy mindenki Egy.
Már jóval kézzelfoghatóbb lesz az egység a többi létezővel, és a saját bőrünkön tapasztaljuk a test furcsa holografikus világát.
Igen a materiális világ az álom.
Micsoda fordulat!
Ez az ÉN aki bennünk felébred, jóval hatalmasabb annál amivel-akivel a hétköznapokban azonosítjuk önmagunkat.
Innentől kezdve nem spiri-szlogen azt mondani, hogy Isten, vagy az Élet, a Végtelen Létezés, az Mind bennem van.
Hiszen átéltük!
Szőröstül bőröstül, a legkisebb atomig rezeg bennünk ilyenkor valami hatalmas energia.
Talán nem véletlen, hogy sokan ezt megvilágosodásnak hívják. Mintha minden sejtünk fénylene az örömben, és a könnyű szabad érzésben ami átjár.
Szó szerint minta súlytalanok lennénk, a fizikai testet alig érezzük.
A lelkünkben vagyunk.
Ráadásul olyan szeretettel van átszőve, amihez képest az összes eddigi életünkben megtapasztalt szeretetmorzsa, csak az árnyéka. 
Megértjük, hogy a test az illúzió, és ez a részünk a Valóság.
Aki valóban benne volt, ezt már nem kérdőjelezi meg, hiszen mindennél erősebb és tisztább élmény.
Örömkönnyektől áztatva fejet hajtunk ettől az édes kegyelemtől, amit ez a pillanat ad nekünk.
Minden szenvedésünk hirtelen bagatell lesz, és a helyére kerül, mert megértjük, hogy ami ez mögött láthatatlanul de mindig jelen van, az végtelenül igazabb és hatalmasabb, ráadásul olyan jószándékú, hogy ennél nagyobb biztonságban még nem éreztük magunkat.
Nincs kegyetlen Isten.
Az út lesz kegyetlen, ha túl messzire kerültünk a fényünktől, a saját lámpásunktól.
Akkor nehezebb az élet, ha távol vagyunk a belső ragyogástól, ami a részünk, és összekapcsol minket a valójában megnevezhetetlen forrással.
Ne is adjunk nevet neki.
Csak keretbe zárjuk azt ami határtalan, ami mindent átjár és éltet, és minden tudás, ok és okozat benne rezeg, és annyi de annyi minden még.

Na MOST ismerted meg Önmagadat. Ez a valódi Te.
A Mag.
Aki a mellkasod mögött örülget, néha meg fáj, de próbál jelezni, hogy van itt még valami több, benézel?
Kíváncsi vagy a nyúl üregére?

Gyere!
:)

Lisa

Problémám van, mit csináljak?

Ki ne lett volna már nehéz helyzetben, amikor külső segítségre volt szüksége, mert a fájdalomtól, dühtől, vagy egyéb érzelmi hatástól nehezen látott világosan.


Képtelen volt harmóniába kerülni, a konfliktus csak zakatolt, hol erősebben hol gyengébben, de nem távozott az életéből.

Természetesen jól jön a pillanatnyi levegővétel, amikor egy kicsit jobban lehetsz. Akár egy barát figyelme és megértő társasága, vagy egy gyors alkalomszerű szakmabeli segítség.
De milyen változást tudsz mondani ezek hatására, ami meg is maradt?
Miért mész mégis újra és újra ugyanazzal a problémákkal az élet kihívásaiba?
Még mindig túlságosan összeugrik a gyomrod, megfájdul a szíved, elönt a harag egy ismerős helyzetben?
Nézzük, miért nem változik ez a nyomás!

Az egyik ok:
Még nem fáj eléggé...
Durván hangzik, de ez bizony nagyon jellemző.
Van aminek csak szimplán nem jött még el az ideje.
Én hiszem, hogy van amit egyszerűen mélyen meg kell élni ahhoz, hogy letegyük.
Legtöbbször csak sajog a dolog, és akkor még nehéz végigvinni egy folyamatot, mert ha csak egy kicsit is jobb, vagy enyhült, abbahagyod. Komfortosan lépkedhetsz tovább ugyanabban a langyos-vízben.
Márpedig amit mindig csak tünet-kezelsz, az egyszer kirobban. Így, ha majd már nagyon fáj, akkor nem állsz le!
Mész, csinálod egyik terápia után a következő elvonulást.
Mert akkor azt ami volt, már tuti nem akarod!

És még lehet, hogy mindig nem működik.
Itt jön a második ok.
Ez már szinte fizikai: az idegrendszer a ludas.
Idegpályák alakultak ki a mintákból. Fizikai kötés!
Idő kell. amíg kialakul az új minta. Megerősíteni nap mint nap azt, hogy mi az új identitásod, ki vagy te, és mire vagy képes. Ezek tudják csak végleg működtetni azt, ami új. Az új kötések az idegrendszeren belül. Ez pedig átlagosan 21 napra tehető. Addig neked ezt figyelemmel és tudatosan meg kell erősítened.

Harmadik és negyedik ok.
Milyen mélyen van a probléma?
Mennyi bűntudatot cipelsz hozzá?
Mert ha eleve nem engeded magadnak a kiteljesedést, a boldogságot, akkor minden munka eredménye le lesz szabotálva egy-egy öngátló hitrendszertől, sőt ami rosszabb, egy régi hozzád nőtt identitásod nem engedi. Azonosultál egy fájdalomtesttel. Egy téves én-képpel.

A terápiák és gyakorlatok között tudni kell kiválasztani azt, ami hatékony. Ha nem megy elme szinten (ami azért ritkán szokott menni) indul a mélyebb munka, transz és meditációs munkák.
A sorrend sem mindegy . Jó ha először megérted, mi a probléma kulcsa, de ez még a végleges feloldáshoz nem lesz elég, mert legtöbbször a gyökere nem ott van ahol megérted. Az mélyebb.
Ha nem lenne az, akkor egy megértés is feloldást hozna. (Vannak dolgok amiknél ez is elég. )

A személyiséged robotpilótája, a fájdalomtest, vagy nevezzük sérült traumatizált résznek, nem a tudatos elme szintjén fog hatni rád. Ha olyan szituba kerülsz akkor bekapcsol a robotpilóta, egy érzelmi töltet elindítja az idegpályát, a megszokott szitura megszokott reakciót nyom, te meg csak nézel...többnyire utólag, hogy már megint ugyanaz van. Ismerős helyzet, amiben te a régi vagy.
AZ, aki már nem akarsz lenni.
Agresszor, vagy épp áldozat, vagy ezek árnyalatai, az már a te egyéni történeted.

Indulás:
Feltérképezni azt, hogy mi az alapvető probléma.

Sok jó technika létezik. Ezekkel már elkezdődhet az oldás is, ami nem jelent végleges feloldást minden esetben, ezért én azt mondom, hogy kapunyitogató technikák, amikkel kitartóan eredményt is el lehet érni, de fel is lehet gyorsítani ezeket. Arra később ki is térek.

Amiket én használtam és bevált:

- Egyéni, személyes asztrológia elemzés, egy valóban profi asztrológussal.
Ne sajnáld rá a pénzt, többet árt egy kókler mint amit spórolsz, sok körtől kíméled meg magad, ha a legjobbakat keresed fel.
(...és még nem is feltétlen a legdrágább a legjobb!)

- Családállítás.
Az egyik legnagyobb ajándék ez a technika napjainkban, ami egy jó vezetővel tisztán megmutatja, hogy hol van a hozott mintáidban az elakadás. Mi az, ami sérült? Állítás során helyreállíthatod a felborult REND-et a háttérben.

- Kineziológia.
Szintén felgöngyölíthetőek vele a gócpontok. Oldást is adhat sok problémára, bár tapasztalataim szerint a mélyebb, nagyon erős traumák oldásához hosszabb idő kell, ha csak ezzel dolgozol.

-Terápiás ülés.
Terapeuta (coach) segítségével nézz rá a helyzetre. Segíteni fog a kérdéseivel, hogy ráláss a probléma gyökerére.
Folyamatos kapcsolattartással a kísérőd lehet az úton, és közösen dolgozhatjátok fel, és integrálhatjátok a belső munkád során a változásokat vagy megbeszélheted vele az elakadásokat. Megerősít az irányban.
(Ez az a terület, amiben én személyesen tudok neked segíteni.)

- Enneagram karakterismeret.
NE könyvekből, mert a személyiséged NEM a karaktered! Márpedig folyamatosan keverni fogod ez miatt a jellemzőket. Sajnos Magyarországon elindult egy üzleti ág, ennek a managerekre szakosodott oktatásából, teljesen torzulva, és személyiség-ismeretnek titulálva ezt a rendszert. Innen már eleve hibás az egész. A személyiséged életszakaszonként és területenként változhat, a karaktered nem! Javaslom, hogy ELI Jaxon Bear tanaiból merítkező oktatókat keress!

- A Négy Játszma ismerete.
Te melyiket használod a hatalmi drámák közül? Az agresszort vagy az elszenvedőt? Találd meg, hogy milyen energiát képviselsz legtöbbször, és máris könnyebben látsz rá a helyzetedre.

- Tudatszintek ismerete.

Nem árt ha látod, melyik szinten rekedt meg abban a bizonyos témában a tudatod.
Ha tudod mennyire mély a sérülés, akkor azt is, hogy mennyire erős terápiához kell nyúlni. 

- Csakra-terápia.

Nézd meg a problémák melyik csakra témájának felelnek meg, és itt is elkezdheted oldani, gyógyítani. Támogasd a folyamatot több szinten.


Végül ha már tisztában vagy vele hogy pontosan min dolgozol, és alaposan benne vagy, azaz érzelmileg is feljött már egy-egy alkalom során, akkor érdemes ezt elvinni egy tudatalatti, testi-sejt-szintre, azaz transz állapotokban is oldani, a célra irányítottan. Ez nagyon fel tudja gyorsítani a gyógyulás folyamatát. Újjászületés-légzés, transztánc, újjászületés csoportok, meditációs elvonulások, izzasztókunyhó, és még sorolhatnám. Jógával, meditációval, erősítheted a már elért állapotokat. Ne add fel. Minden lépéssel jobb lesz!

Mondatok amik segíthetnek

Böngésztem Huszti Sanyi oldalát, és rábukkantam egy beszélgetésre.
A téma természetesen az önismeret volt.
A kérdezőket nem idézem, mert a válaszok itt mindent elárulnak,
és elég is arra hogy tüzet csiholjon! :)
Az, hogy mire látunk rá magunkban, hol vannak bújtatások, menekülések, sérülések..stb.
Szeretnék a válaszaiból idézni, mert ezek némelyike lehet,
hogy téged is elvisz egy folyamatba, amiből felismerésed,
egy következő lépésed lehet Önmagadhoz!
Ráadásul hasonló mondatok nekem is nagy változásokat hoztak már az életembe, sőt volt itt is ami szintén önvizsgálatra buzdított, ezért hiszem, hogy másnak is haszna lehet belőlük.

"A veled történő különleges dolgok nem a Te érdemeid.

Az a sok különleges, természetfeletti esemény, amit átélsz, nem a Te képességedet jelzi, hiszen akkor meg tudnád azokat ismételni!
Lehet, hogy ezek jelek arra, hogy mi mindenre lennél képes, ha kiteljesednél.
Az is lehet, hogy ilyen csodák révén juttatja el az Univerzum a maga sugallatát hozzád.
De az is lehet, hogy Te magad akarod ezeket a csodákat,
mert különben egy szánalmas kis senkinek kellene érezned magadat! Nincs elég csoda önmagadban?
Gondolj bele: Ha nem lennének ezek a napi csodák, akkor ugyan mit tudnál felmutatni az életedben? Mit értél el? Mennyi vagy? Mire vagy valójában képes?
Nagyjából semmire és semmit.
Ez az igazság és a napi csodáid csak ennek a ténynek az eltusolását szolgálják.
(...)
Ne áltasd magad azzal, hogy azért van a betegséged és szenvedésed, hogy mások ebből mennyit tanulhassanak!A Te szenvedésed azért van, mert nem vagy elég tudatos a tanulnivalódhoz és ehhez másnak semmi köze nincs! Nem vagy Te egy újabb Jézuska, aki a saját szenvedésén keresztül tanítja a népet. Csupán egy halandó, kínlódó emberke vagy, akinek ki kellene másznia a saját gödréből!
Ha mindeközben mások tanulnak a látottakból, az az Ő dolguk, de Te tekintsd ezt a véletlen művének!
(...)
A szüleidről való leválást nem kívül kell megtenned, hanem belül, magadban! Például vannak, akik már rég nem élnek a szüleikkel és mégis hihetetlenül kötődnek hozzájuk!
Ha belül engeded el őket megbocsátás és a kötődés megértése által, akkor ez realizálódni fog az életben is, anélkül, hogy tennél érte!
(...)

Fontos! Nem azért húzom így le xy-t, mert rosszat akarok neki. 
Azt szeretném, ha helyére kerülne az önértékelése, ami jelenleg igencsak kusza. Bizonyos dolgokban túlértékeli magát, vagy nagyobb jelentőséget ad egyes értékeknek, míg másokban alig vagy egyáltalán nincs helyes önértékelése.
Ha ez nem így lenne, akkor nem tolulnának az életébe ilyen súlyos problémák!

Ne feledjük: Ha rend van bent, akkor rend van kívül is!

Elismerem xy rendkívüli értékeit és képességeit, akár így látatlanban is. De nem az viszi előre, ha a meglévő pozitívumait tovább dicsérjük, hiszen ezt Ő maga is megteszi nap mint nap!
Ami hiányzik neki, az a negatívumainak a felismerése, belátása és feloldása. Ebben van elmaradva, ez kelti benne a kiegyensúlyozatlanságot és annak tünetét is, a betegségét.

Nem kell minden sorom után odaírnom, hogy ezek nem tévedhetetlen igazságok, kinyilatkoztatások, hanem csak az én véleményeim. Ha Én az Ő helyében lennék, akkor én ezen az úton próbálnám rendbe tenni magamat.
(...)
Nem győzöm elégszer hangoztatni, hogy a szócséplés, az elmélkedés csak arra való, hogy megtaláljuk azt az utat, amit aztán a belső gyakorlatokkal valóban be is járunk. Aki elhagyja a konkrét gyakorlást, az csak fél munkát végzett!
Hízlalja a fejét, de végül nem jut el sehova sem!

Hál Istennek, ezt sikerült belenevelnem a tanfolyamot végzett tanítványaimba, így nekik már természetes, hogy egy lelki beszélgetés után elvonulnak magukba, és teszik a dolgukat.

Ha úgy érzed Te is, akkor szívesen olvasnám a gyakorlásból feljövő felismeréseidet itt az oldalon.
Nyiss mindegyik témának egy blogbejegyzést és oszd meg velünk! Hadd lássák a többiek is, hogy mire lehet jutni a belső gyakorlatok által, milyen problémákat lehet feloldani, amiken előtte csak agyalt az ember hasztalan!"

A valódi tanulás a mintából táplálkozik

Először is szeretnék egy idézetet megosztani ami inspirált a bejegyzés megírására:

"A spirituális, ezoterikus vagy életvezetési tanítónak valóban nem kell szeplőtelennek lenni, hogy egy rendszert átadjon úgy, hogy a tanítvány azt használni tudja.
DE eredményeket fel kell mutatnia azon a téren, amiről tanít!
Legalább pár lépéssel a tanítvány előtt kell járnia abban a témában.
Tehát ha jó tanítót akarsz, ne azt nézd tökéletes-e, elég ha a tanulni vágyott témában elért eredményei arról tanúskodnak, hogy jól halad az úton, amiről beszél!
A mester az más, ő egy az egyben azt éli már amit tanít, élete is a tanítás maga.
Ezt tartsd szem előtt, ha valamilyen csoporthoz vagy tanítóhoz csatlakozol.
Igenis figyeld meg a hétköznapi embert, ha tanulni szeretnél tőle,
és ne a hangzatos reklámokra hallgass!
Nem csak a gyermek másol öntudatlanul,
hanem a felnőtt is, és nem azt amiről beszélnek neki,
hanem a példát amit lát!
Furcsa lenne, ha egy folyamatosan párkapcsolati problémákkal küszködő nőhöz mennél párkapcsolati tréningre, vagy egy adósságokban úszó ember tanítana a sikeres befektetésekről, ugye?
Na hát erről beszélek. Figyelj a jelekre! " (Neela Cavegn)

Annak idején volt egy kedves kineziológia oktatóm, aki az oldások tanítása közben azt mondta:
- Nem az a fontos hogy a terapeuta milyen eszközzel nyúl hozzád, mert az csak talán egy tizede a dolognak, a lényeg a két tudatalatti találkozása kapcsolódása eközben. Ha annak, aki az oldást végzi, van már pozitív tapasztalata, amit közvetlen átélt, vagy eredménye, amit elért az életben, az tud benned is változást, gyógyulást elindítani.
Nehezebb egy férfinek a női problémákat gyógyítani például, de nem lehetetlen, mert a közös forráshoz is lehet kapcsolódni ilyenkor - amiben minden információ és minta megvan - de az első és gyorsabb "csere és átadás" az mindig a két jelenlévő személy között történik! 

Ha tanítóhoz mész hosszútávú folyamatra, nagyon nézd meg mit szeretnél elsőkézből átvenni tőle, mert a minta először a személyes anyagból másolódik. Tovább tart a változás, tisztulás, ha még az ő fel nem dolgozott hozadékait is átveszed közben. Nincsenek véletlen találkozások természetesen, ezért mondják hogy a tanító is tanuló, és bizony ilyenkor valóban így is van.
A tanulóival együtt pucolgatják láthatatlan szinteken egymást. A kérdés, hogy mennyire vagy célirányos, és szeretnél kisebb köröket futni.
Légy következetes!
Ha szeretnél anyagilag fejlődni sikeresebb lenni, akkor nem árt, ha olyasvalakivel kapcsolódsz, aki már elért üzleti sikereket is, és nem csak egy területen!  A bőségre nyitott ember ugyanis mindenhol bőséget tud teremteni.
Ezért nem mennék el olyan jógaoktatóhoz sem, akinek nem látok az oldalán egy rövid bemutatkozást, vagy legalább nem ismerem őt már személyesen,
így tudom, hogy milyen az élete körvonalakban.
Még egyszer: nem kell, hogy tökéletes legyen!
Úgyis olyannal akadnánk össze, aki vagy tükröt tart elénk, vagy mintát !
(elnyomott sérüléseinket gyakran csak így vesszük észre - feltéve, ha látunk, nem csak nézünk...!)
Válassz tudatosan jó mintákat!
Persze, ha már elég jól ismered a sérüléseidet,  a dolgozni-valóidat!
Akkor tudhatod ugyanis, hogy mi a cél, mi az amit el kell érned, fel kell oldanod!

Mert a jóga is összekapcsolja az embereket, a nagy közösben átmegy minden tapasztalás.

A mestereknél pedig pláne ez a helyzet:

"A mesterek nem tanítják az igazságot; az igazságot nem lehet tanítani.
Az igazságot csak átadni lehet, és ez túl van minden szentíráson,
minden szón. Ez egy közvetlen átadás, egy transzmisszió;
a mester energiája energiát gerjeszt benned. Ez egyfajta szinkronicitás..."
(OSHO) 

Nem csak a mester adja át a mintáit! Ez van.
Mindenki akire kinyílsz, akivel mélyebb kapcsolatba kerülsz, és van felületed arra a tapasztalásra.

Ezért mondják, hogy a valódi emberismeret a szíven keresztül történik.

Belül fogod megtapasztalni a másikat, ott, ahol végtelenül több információ mehet át, mint amennyit egy beszélgetéskor te meghallasz a másikról.
Nem az lesz a fontos amit mond, hanem a benyomásod.
Tanulj meg így keresni, így kapcsolódni!
Nem muszáj neked a keresztet cipelned, legyen egyszerűbb az utad.

A személyiségteszt értékelése

Aki nem a facebook-on olvasta a tesztet,
annak itt vannak a kérdések!

    

1.  Ezek az életed értékrendi pontjai.           
        Ahogy sorba tetted az állatokat, 
        abban a fontossági sorrendben mozgatnak téged:

 tehén = karrier
 tigris = büszkeség
 bárány = szerelem
 ló = család
 disznó = pénz

2.  Belső szimbólumok.

 Amit a kutyához írtál, az a Te személyiséged lényege.
 Macskához: a társad személyisége.
 Patkány: az ellenségeid személyisége.
 Kávé: ahogyan a szexet értékeled.
 Tenger: a saját életed.

 3. Színek üzenetei.

 Sárga:        valaki, aki sohasem fog elfelejteni.
 Narancs:    a legjobb barátod.
 Piros:          valaki, akit igazán szeretsz.
 Fehér:         lelki társ.
 Zöld:           valaki, akire egész életedben emlékezni fogsz.

Minél jobban az ösztöneidre, a sugallatodra hallgattál, annál biztosabb, hogy a lelked üzente meg a válaszokat!

Egy hétvége margójára

Elvonuláson voltunk. Különleges, szent elvonuláson.
Régóta vágytam a "hazalátogatásra".
Amikor megszűnök én lenni, és felbukkanok a mátrixból egy nagy levegővételre a végtelenbe, az ÉN-be.
Jó, hogy meg is fogalmaztam ezt, mert az este kezdete előtt kicsit viccesen azt mondtam a mellettem ülő régi-új barátunknak, hogy "úgy szeretnék atomjaimra esni, hogy ne a fejemben legyek, csak úgy a semmiben szétáradjak ".
Hát sikerült.
Kérj és megadatik.
Elég hamar megérkezett ez az állapot.
Hirtelen tört be a Végtelen a tudatomba, teketóriázás nélkül dobott be a Tengerbe.
Megszédültem, émelyegtem, aztán egy kiadós hányás után már a testem is elbírta a magaslatokat.
Mikor újra a helyemre indultam már nem egyértelműen a tárgyak formáját láttam, hanem többdimenziós energia-formájukat, ami hasonlított az eredetihez, de nem volt stabil, mintha minden élt volna (és él is) és szebb, és színesebb, ragyogóbb volt. Egy röpke pillanatra arra gondoltam, hogy a közös megegyezés, a kollektív tudat tartja össze a fizikai világot. Ha most akarnám belenyúlhatnék. Nem kézzel, hanem a szándékommal olyanná formálhatok itt bármit, amilyenre akarok. A teremtés közvetlen szintjében vagyok.
Aztán leültem és lótuszülésbe helyezkedtem, mert már többször megtapasztaltam, hogy a magas energiák befogadására és megélésére ez egy tökéletes póz.

Na akkor végleg átléptem a fizikai világot. Becsuktam a szemem.

Nem fraktálokat láttam táncolni a zenére, és csodálatos formákat kibontakozni, hanem én voltam az.
Mindenben benne voltam ami létezik.
Energia voltam.
Teljesség.



Ekkor átvillant a fejemen, hogy amikor megnéztem a Lucy című filmet, mennyire vágytam arra a kitágulásra ami a lányban végbement. Na íme, egy kis kóstoló. Nagyon nagyon hálás voltam ezért az ajándékért, hogy megengedtem magamnak ezt az élményt.
A fraktálok táncából lassan felbukkant egy szemtelen kis forma, a szentség ihletett szívbeli állapotából kicsit kibillentve engem. Felfigyeltem egy társunk hangjára. Nyávogó,  jajgató hang, néha csak elnyújtott magánhangzók. Odanéztem. Furcsán tekergett a helyén.
Tudtam hogy ez a természetes folyamatok egyike az ilyen állapotokban. Nem ijedtem meg és nem is zavart, egyszerűen csak tudomásul vettem. De ott volt, tehát a részem volt. Mint addigra már minden a részem volt.
Tudtam, hogy akkor dolgom is van vele.

Néha átfutott rajtam egy érzet, hogy wc-re kell mennem, vagy ismét hánynom kell, de rájöttem, hogy ezt nem én érzem, hanem egy másik "testem".
A testemben egy olyan tudat volt éber, ami mindent látott és tudott.
Tudtam hogy a jajgató nyávogó lány az én történetem egyik szereplője.
Gyógyulni jöttünk ide, hát megérkezett a gyógyítani való.
Közben azt is tudtam hogy a vezetőnk azon dolgozik, hogy fenntartsa az energiák egyensúlyát. Vezényelt. A zenészünk pedig lélekből kántált. A hangokkal üzve mindent, ami nem idevaló, hívta a magas frekvenciákat a hangszerekkel, a dalok szent szövegével, egész lényével.

Párom mellettem feküdt, az elméje egy időre inkább a pihenésben maradt. De szóltam neki, hogy az ott a másik matracon, az a mi történetünk. Ha akarod most meggyógyíthatjuk. Olyan szinten vagyunk ahol minden feloldható, a választás szintjén vagyunk.
Egy ideig figyeltem ahogy a segítők próbálják nyugtatni a lányt, de tudtam mire van szüksége, az ott az én történetem is, az én sebem.
Nem akartam a vezető helyett dönteni, de a matracom szélére ültem, hogy lássa, részt veszek a történetben, jelen vagyok . Oda is hívott: Ha tudsz segíteni neki, gyere!
Mosolyogva odaültem...igen, tudok.
Nem akarom részletezni kit képviselt a lány számomra, mert az hosszú történet, de a lényeg hogy átöleltem, az ölembe vettem, és simogatni kezdtem az arcát.
A lány valószínű a saját démonjaival küzdött a maga történetében, és az hogy én a saját történetem láttam benne, tulajdonképpen az energiák szempontjából lényegtelen, hiszen ha oldódik valami az mindenkiben végigmegy, mindenkinek a saját sztorijában lesz meg az eredménye. Szóval a lány kiabált, néha kéjesen, néha kétségbeesve, de ezt nem a tudatos szintjén tette.
Ilyenkor az arca is más lett. Nem az ő tekintete nézett rám.
Tudtam hogy akivel most beszélek rajta keresztül, az egy nagyobb erő, és mivel nem akarom misztifikálni, csak annyit mondok, hogy a sérülés, és a tudat kibillent állapota maga a pokol. Hát valahol ott jártunk. De nem féltem. (hogy is félhettem volna mikor mindennel egyben voltam, semmi nem volt, ami árthatott volna, ha minden az én részem)
Mindenki életében a sérülések  és a traumák a paradicsom elvesztését okozták, ezért csak ennek a gyógyulása hozhat vissza mindenkit újra a fénybe. Egyszerűen csak gyógyítjuk a sebeket.
Mikor elindultam a lányka mellé, a zenész éppen azt kántálta, hogy madre..manifesto. Anya, testesülj meg.
Nekem ez volt az üzenet. Mint valami mindenkit befogadó, elfogadó végtelen anya ültem ott. Nem én akartam. Azzá váltam. Tudtam mit képviselek. Egyszerűen egyértelmú volt a kapott szerepem.
És ekkor végre megtehettem azt, amire eddig csak tudatalatt, de nagyon vágytam. Bocsánatot kértem ettől a lénytől, aki megsebzettnek kétségbeesettnek és elhagyottnak érezte magát. Mert éreztem az én felelősségemet, az én részemet az ő fájdalmában.
- Ne haragudj, bocsáss meg nekem, nagyon szeretlek!
Csak ezt mondogattam, és lassan folytak a könnyeim.

Felvillant bennem a Hoponopono, ...nahát ki gondolta volna, most azt csinálom, és magától értetődően, természetesen indult el.
Szinte nem is volt más, amit tenni akartam, mert láttam,
ez az egyetlen kiút ebből a fájdalomból, ha felelősséget vállalunk és szeretjük ezt a részünket.
A szeretet gyógyít.
Tulajdonképpen CSAK a szeretet gyógyít.
A többi tünetkezelés.



A szeretettel feloldozást kapunk mindenkinek, és magunknak, másokon keresztül.
Hatalmas kegyelmet éreztem.
A lány már elcsendesedett, a szemembe nézett, de még mindig nem az ő tekintete volt, hanem azé a lényé, aki benne most a kibillent sérült részeket képviselte. Mindenkiét, és nem csak az én sérülésem sztoriját, mert nincs itt olyan, hogy ez nem az én fájdalmam, hanem az övé. Azt hiszem most éreztem magam valóban felébredve, ahogy rájöttem és átéltem ezt. Tudtam, hogy most gyógyulunk. Sokáig ringattam, simogattam, és teljes együttérzésben voltam vele.
Aztán a lánynak valószínű még volt dolga, mert később ismét eltávolodott a csendből, és kimászott a kezeimből. (megjegyzem másnap reggelre a lány letisztult arccal, mosolyogva köszönte meg, hogy vele voltam, tehát ő sem volt teljesen eltűnve a történetből, sőt újjászületve került ki belőle, ...hát ilyen ez.. :) )
Ekkor visszaültem a helyemre, és a vezető folytatta vele a munkát.
Az éjszaka hátralévő részében élveztem a zenét, a a csörgők és dobok hangját ahogy emelték az energiákat.
Voltak még kisebb nagyobb történések, de a legmélyebb oldásom megtörtént.
Olyan mély seb volt, aminek gyógyulnia kellett, hogy nagyon mélyre kellett szállni érte.
Vagy magasra?
Minél mélyebbre szállunk annál magasabbra jutunk. A kettő ugyanott van. Menny és pokol csupán a szeretet jelenlétének illetve hiányának kérdése.

Egy barátunk is csodálatos belső gyermek sérülést gyógyított magán, és ezért is nagyon hálás voltam, mert tudtam, hogy nekünk is áldás az, ami benne végbement.
Eddig azt hittem, hogy van valami csodálatos szellem, aki dolgozik ilyenkor, akár tudunk róla akár nem, és mi ettől függetlenül vagyunk. Most megértettem, hogy igen van egy csodálatos szellem: MI vagyunk az a szellem.
Az a Tudat ami minket összeköt, amit ha beengedünk, és felébredünk rá, akkor mi válunk azzá a szellemé, aki gyógyít.
Saját magán keresztül mindenkit.
Tisztelet és köszönet minden léleknek aki részt vett benne, és a Végtelen Tiszta Forrásnak a kegyelemért.
Ámen

Brene Brown: A sebezhetőség ereje

"A kapcsolatok miatt vagyunk itt a földön.
A kapcsolat ad értelmet és jelentést az életünknek.
Erről szól az egész. Ahhoz, hogy létrejöjjön egy kapcsolat engednünk kell, hogy lássanak minket. Igazán...."
(...)
"Teljes mértékben elfogadták hogy sérülhetnek is.
Mert hitük szerint épp az ami sebezhetővé tette őket, volt az, ami széppé tette őket..."

A többi csodálatos felfedezést a "szívből élés" -ről elmondja Brene a videóban.
Megéri végignézni a 20 percet!
(ha elindítottad a videót a kurzort vidd a jobb alsó sarokba és megjelenik a 42 languages gomb, ott válaszd a hungarian lehetőséget a magyar felirathoz! )

Találkozás Önmagaddal

"Minden dolog, még a legkisebb vízcsepp, vagy az idő legrövidebb pillanata is azonos a mindenséggel. Mindezt azonban csak elméletben tudjuk. A megvilágosodásban azonban át is éljük ezt az igazságot.
Az élmény pedig nagy biztonságot és nem sejtett boldogságot ad.
A nem megvilágosodott ember saját /empirikus / énjének rabja.
De ez az én, amelyet ő igazi önmagának tekint, csak időleges.
Nem ez az ő tulajdonképpeni lényege. Igazi énjét vagy önmagát még nem pillantotta meg. Ki kell lépnie vélt énjéből, én-tudatából.
Csak ekkor tudja felfogni igazi önmagát, lényegét és érheti el az igazi valóságot."

"A megvilágosodáskor énünk képessé válik rá, hogy önmagát tiszta létében megtapasztalja. A megvilágosodás további hatása egyfajta természetes öröm és megelégedettség. Ez az öröm a test és a szellem közötti harmónia következménye. Annál intenzívebbé és tartósabbá válik, minél tovább jutottunk benne."

"Hogy ide eljussunk, szellemünknek üressé kell válnia.
A szellem üressége nem révület és nem nyitott szemmel való alvás.
Hiába való azon bosszankodni, hogy a gondolatoktól nem tudunk megszabadulni, mert így hozzátapadunk a bosszúságunkhoz,
ami még károsabb.
Mindenképpen el kell hagynunk a dialektikus gondolatmeneteket és a logikus következtetéseket.
A megvilágosodás útjának ezek a legnagyobb akadályai.
Nem lehet intellektuális erőfeszítéssel elérni, csupán intuícióval!

"Ahhoz, hogy a megvilágosodás a miénk lehessen, őszinteségre és alázatosságra van szükségünk.
A megvilágosodás a lélek tudatos tudása.
Az emberiség a megvilágosodásban ismeri fel először Isten mindenható Erejét, határtalan Részvétét, végtelen Fényét és hiánytalan Tökéletességét.
A megvilágosodás érezteti meg velünk, hogy mi is Isten valójában. 

A megvilágosodás előtt Isten elméleti; a megvilágosodás után Isten gyakorlativá válik.
Amikor valaki valóban megvilágosult, nem látja a többi embert tökéletlennek és reménytelennek.
Attól a pillanattól, amikor megvilágosul, valódi egységet fog érezni másokkal, és mások úgynevezett tökéletlenségeit úgy fogja látni, mint Isten tapasztalatát, amit rajtuk keresztül él át."

Sri Chinmoy

A féltékenység nem a szerelemből fakad...

A féltékenység azoknál a személyiségeknél jelenik meg, akik alapvetően is önbizalom-hiányosok, bizonytalanok az élet más területén is.
A féltékeny társból egy idő után a legjámborabb pár is kiábrándul és elmenekül tőle.

Senki sem szeret feszültségben, gyanúsítgatásokkal szennyezett légkörben élni. Ezt a helyzetet legfeljebb eltűrni lehet, élvezni aligha. 

A bizalmatlanság megöli az érzelmeket és a kapcsolatot is felemészti.
Mindenki szeretetre, megbecsülésre vágyik, és nyilván attól várja ezt, akivel együtt él: a párjától. 

Ha nem kapja meg, vagy nem a várt mennyiségben-minőségben kapja meg, akkor hiányérzete keletkezik, és másnál kezdi el keresni,
elkezdi magát rosszul érezni a kapcsolatban. 

Szögezzük le: az a bizonyos harmadik fél csak akkor toppan be a kapcsolatba, ha az érzelmek és a bizalom már kihunyófélben van.
A harmadik szereplő megjelenése nem az ok, hanem a következménye egy folyamatnak, amit gyakran a felek nem hajlandóak időben észlelni és megakadályozni.

Mi a megoldás? 

A féltékenység visszatérő probléma, hiszen nem az aktuális partner személyéhez kötődik, hanem a féltékeny társ önbizalomhiányából ered.

Itt fontos megjegyezni, hogy amíg a lelkünkben nem tettük helyre a saját sérülésünket, addig mindig olyan társat vonzhatunk be, akikre talán még okkal is lehetünk féltékenyek, azaz nem valódi bizalmi kapcsolatokba kerülünk!! Az is előfordulhat hogy rávetítjük partnerünkre amit mi hiszünk, azonban a valósághoz ennek semmi köze nincs. Partnerünk hiába nyújtaná önmagát, mi csak a félelmünket látjuk magunk előtt. 

Legfontosabb teendő tehát az önbizalomhiány feltérképezése és korrigálása.

Az önbizalom-hiányos ember legtöbbször azt hiszi magáról hogy ő "jó csaj" vagy "jó pasi" illetve erősen demonstrálja külsőségekkel ezt, hogy saját magát is meggyőzze. 

Valójában mélyen sérült a lelke, és valamit nem tud elfogadni magában, de erről nem igazán sejt semmit.
Onnan lehet következtetni, hogy kínosan ügyel arra, hogy "mindig jól nézzen ki". 

Ha valóban elégedett lenne, és szeretné Önmagát mint létező egyént, akkor minden pillanatban elfogadná magát úgy ahogy éppen van. 

Nem csak a külvilág számára kirakatba rakott formáját tartaná megfelelőnek, és nem féltené a párját minden utcán elhaladó vetélytárstól.

egyes részletek forrása: szerelemmel.hu/szalszil

...mert utazni élvezet!

Az utazás során átmenetileg megváltozik az egyén kapcsolathálója,
a megszokott környezete, drámáinak, személyiségének színpada eltűnik.
Ez olyan mintha egy pillanatra kilépnénk a ránk szabott szerepekből,
akár jók, akár rosszak.
A berögzült idegpályák ezért nem minden esetben működnek a hétköznapi rutinnak megfelelően, hiszen ezek a környezettel szoros összefüggésben kapcsolódnak bizonyos reakcióinkhoz.
Felszabadulhatunk napi stresszforrásainktól, félelmeinktől,
sőt még párunkat is másnak láthatjuk.
Kicsit mintha a valódi - tanult és megszokott sémáktól mentes - énünkhöz kerülnénk közelebb.
Ha 2-3 hétnél tovább maradunk, ez természetesen változhat,
mert az energiáink újra felépítik a szükséges színteret és szereplőket,
hogy a tanulnivalóinkat tovább folytassuk.
De addig amíg a változás és újdonság fényében fürdünk,
addig szó szerint "kikapcsolódunk" a mátrixunkból.
Ragadd meg az utazás élményét, hogy kicsit kilépj a hétköznapi valóságodból, és megérezhesd Önmagad, Szabadon! :)

Az út

Valami nem működik az életedben? Úgy érzed még nem élsz teljes életet?
Két lehetőséged van:
Elfogadod hogy szerencsétlen vagy és megmaradsz áldozatnak, vagy elindulsz ezt megváltoztatni.
Akár hiszed akár nem, nagyon praktikus -és sok felesleges körtől kíméled meg magad-, ha egy hiteles asztrológussal megnézeted a születési képleted, hogy egyáltalán milyen csomaggal landoltál ebben az életben.

Ha jó az elemzés, megtudhatod, hogy mi a fő gyökere a problémádnak! Az életedben ez nem mindig egyértelmű, és van amikor csak a jéghegy csúcsát látod, de a valódi okot nem.

Ekkor választhatsz a rengeteg technikából hogy ezt a problémát felold, de ne feledd, lehet hogy a tudatod elsőre nem enged le a mélyére. Kitartás! Nem kell feltétlen ragaszkodni egy terápiához vagy módszerhez, mindegyik más mélységeket érint és más módon dolgozik, meglátod neked melyik lesz a jolly joker.

A munka közben számos mellékágon is felbukkanhatnak oldani valók, mert minden problémának vannak hozományai, sőt nem feltétlen egy dolgozni-valóval jövünk, ezeket  is fel kell oldani, mert úgy könnyebb lesz a majd megtalált felszabadultabb állapotban maradnod. Hajlamosak vagyunk ugyanis visszaépítgetni a régi szokásainkat egy oldás után, ha nem figyelünk eléggé magunkra... a szokás nagy úr! A munka közben ne felejts el pihenni is, mert nem lóverseny ez, néha lazíts és és élvezd, hogy úton vagy!

Egy ideillő részlet Kiss Balázs Kúnó blogjáról :

 "Az ember azt gondolná, hogy a spirituális úton járva egy idő után egyre jobban megismeri önmagát, és évek hosszú belső lelki munkája után már lassan csak-csak elfogynak azok, amelyekkel szembe kell nézni. S amikor találkozik az ember egy újabb felbukkanó oldanivalóval, akkor lehet, hogy elkezd magában kételkedni: „Ilyen lennék?” „Még mindig dolgoznom kell magamon?” „De hát ezt már megoldottam!”. Ez sokszor a kedvét szegi az embernek, amikor már mondjuk a „naaagy” dolgokon túl van, mindig talál valami újabb és újabb szörnyet a szekrényben.
Ha fejedben átfutottak már a fenti gondolatok, akkor nyugodj meg, minden rendben van, ez teljesen helyén való. Minél nagyobb a tisztaság lelked kertjében, a legkisebb megingás vagy felborulás sokkal jobban látszódik és sokkal erőteljesebbnek hat! Egy koszos, gyommal benőtt rendezetlen kertben egy eldobott csikk fel sem tűnik, ám egy tiszta ápolt területen szinte virít, és azonnali megoldást kíván."

A másik részlet Bábity Richard asztrológus blogjáról származik, őt tiszta szívből ajánlom a saját, személyes születési képleted elkészítésére, elemzésére! Tapasztalatból írom, tisztán fogsz látni utána!

"Gurdjieff, az itthon alig ismert, sajnos már nem élő tanító azt mondja, mindannyian rendelkezünk egy tiszta, belső maggal, az esszenciával. Erre épülnek tapasztalataink, félelmeink, téves stratégiáink, melyek személyiség formájában fogva tartják esszenciánkat, és pajzsként mutatnak magunkról hamis, egyszerre ijesztő és vonzó képet a világnak és önmagunknak.
(...)
Az önmagunkon való munka során gyakran a személyiség diktálja a hamis tempót, habzsolva az előadásokat, tanfolyamokat, spirituális táborokat, könyveket, ám a valóságban a terápiával csupán a fejlődés útjában álló akadályokat lehet eltávolítani, az érett, felelősségteljes emberré váláshoz szükségünk van az időre, a tudatos cselekvésre."

...és szintén Bábity Richard -tól egy fontos mondat!
„A meditáció terápia nélkül képzelgés, a terápia meditáció nélkül sötét verem.”

Szexuális Erő és Jóga

A tengerparton apálykor számtalan kagylót találunk,
melyeket a hullámok partra vetettek s a nap kiszárított.
Gyermekként megpróbáltam az ilyen fél kagylókat összerakni,
hogy újra eggyé váljanak.
Ezek közül sok egyszerű, egészen sima volt, a széle is sima és lapos.
Ha nem is egy kagyló két feléről volt szó, gyakran mégis egészen jól összepasszoltak, s így össze tudtam őket illeszteni.
A hátukon nem sima, és szélükön már hullámos kagylók már ritkábbak voltak. Ezek sokkal szebbek és különlegesebbek voltak.
Ezeket már csak akkor tudtam összeilleszteni, ha egy és ugyanazon kagyló két feléről volt szó, tehát csak ha összetartoztak.
Egy idegen félkagylóval nem alkottak egy egészet...

Így vagyunk mi emberek is.
A fejlődés elején az ember sok tár­sat találhatna,
akikkel békében élhetne együtt.
A férfi megteremti az egzisztenciát, dolgozik a családért, az asszony gondoskodik a férjéről és a gyerekekről - ők ketten békében,
együtt viselik az élet terheit.
A szokás­jog, a közös gyerekek és a család összeköti őket, bár még minden mélyebb szellemi összetartozás nélkül, mivel ők maguk még nem szellemiek, nem egyéniek.
Minél szellemibb, differenciáltabb és egyénibb egy ember, annál fontosabb számára, hogy házastársa minden szem­pontból megfeleljen a saját fejlettségi fokának.
Minél egyénibb egy ember jelleme, annál kevésbé tud egy hoz­zá nem illő társsal együtt élni, s békesség sem lehet kö­zöttük.
Minél magasabban áll egy ember lelki útján, annál fontosabb számára, hogy társnője szellemi szintje, intelligenciája, gondolkodásmódja, ízlése, szerelme minden részletében, sőt egész természete,
tökéletesen megfeleljen az övének.
Csak vele lehet boldogító, kielégítő szexuális kapcsola­ta, melyben mindkét rész szellemben, testben és lélek­ben, tökéletes Egységet alkot.

A nő négy arca

A Nőnek jellemzője a Hold energia: megejtő, gyengédségre ösztönző, lágy érzelem és csendes figyelem, türelem, puhaság, titokzatosság, befogadás, gondoskodás.

A nő nem letámadásra, hanem hívogató bájosságra született.
Sajnos ez nincs így napjainkban! Férfi pácienseim gyakran mesélik, hogy ők még a nőt észre sem vették, az már az ágyába invitálta őket. Csoda, ha menekülőre fogják egyes férfiak az udvarlás helyett??

A másik tendencia, ami a fiatal lányok média által hipnotizált értékrendjét mutatja, amikor azt hiszik, hogy ha minél vagányabban, sőt "kurvásabban" öltöznek és viselkednek, annál több lehetőségük lesz pasira szert tenni! Valójában: csak egy éjszakára! Az ilyen lányok ugyanis ezt üzenik a külvilágnak, nem egy tartós kapcsolat lehetőségét.

A kiegyensúlyozott nő szépséges visszafogottságával hirdeti az Örök Mértéket. Ha a nő tudatában elfelejt hölgynek lenni, az meglátszik viselkedésén!
Régebben elképzelhetetlen volt az a „mocskosszájúság”, ahogy ma sok fiatal lány beszél!

A sokoldalú nő rejtélyes, vonzó, önbecsüléssel teli, finom, jóindulatú, erős, akit a férfiak ezért akarnak megismerni. Sugárzik belőle, hogy sokkal több, mint fizikai szépsége.”

Női szerepek

Egy teljes nő mind a négy oldalát meg tudja élni, ha a helyzet úgy kívánja! Legyen meg benned A Madonna, Az Amazon, A Kurtizán, és Az Anya is! A körülményektől, szituációktól függően, más és más tulajdonságai kerülnek elő a teljességét megélő nőnek! Tony Wolf (Jung tanítványa) szerint ezek a következők:

Madonna

Normákat, értékeket és ideákat közvetít. A valódi lényünk bölcsessége irányítja, tulajdonképpen ez a részünk tudja, melyik arcunk a legmegfelelőbb az adott pillanatban. Tulajdonságai a türelem, hallgatás, hűség, és titokzatosság. A nő, aki úrinő a társaságban. A mai társadalom felbecsüli a versengő cselekvést és lebecsüli a puszta létezést, azaz a nő intuitív és spirituális részét. Nagyon fontos hogy ez életben maradjon! Spirituális oldalunk, lényünk forrása.

Amazon

Erősen összpontosított, törekvő, céltudatos, magabiztos és önálló. Látványos és dinamikus.Versenytárs a férfiak számára is. A mai világban sok nő él egyedül, vagy egyedül neveli gyermekét, ezért ilyenkor előtérbe kell kerülnie amazon tulajdonságuknak, hogy meg tudjanak felelni az egyre magasabb elvárásoknak a munkahelyen és a társadalomban. A dolgozó nő energiája. 

Kurtizán

Személyes viszonya van a férfival intellektuális, érzelmi és szexuális téren. A nő a hálószobában. Tehetséges, kulturált, esztétikus, szeszélyes, érzéki. Szexualitását különböző módokon sugározza: ártatlanságot mímelve, fondorlatosan, humorral. A nőnek ez az oldala az, amelyik elcsábít. Sokunknak ez az része került elfojtás alá, pedig nem arról van szó, hogy pénzért árulják a szerelmet, hanem arról, hogy csáberejüket felhasználják, ami tetszik a férfinak! A gyönyörködtetni nem képes nő maga sem tud átélni gyönyöröket. 

Anya

Gondoskodó oldala a nőnek, akit a másokhoz fűződő kötöttségei éltetnek. A jó háziasszony a konyhában, az óvónő és tanítónő a gyerekszobában. A férj békéjéről is ő gondoskodik. Elfogadja a férfit olyannak, amilyen. Kényelmet biztosít, melegséget áraszt. Védelmez, táplál, és megbocsát. Úgy bánik a férfival, amilyennek lennie kellene, mert tudja, hogy akkor olyanná válik!
A férfi a mennybe jut, ha a nő hisz benne.
Ez a nő, aki otthont varázsol a házból. Enyhülést ad a családnak, a saját nyugtató erejével, akkor is ha nehézségek vannak. Sokan azt hiszik, ez a terület csak akkor működik, ha már szült a nő. Teljes félreértés, hiszen ez az egyik legalapvetőbb energiája a nőnek. Már a születésekor is megvan benne, csak van, amikor nem használják, sérülések vagy más területek dominálása miatt.
Ez az oldal ugyanis a végtelen szeretet ereje. 


Egyes részek forrása: (Gonda István-Illés Csilla: A szépség szimfóniája)

A Pozitív Gondolkodás Árnyoldalai

Oravecz Andrea írása:
A mai cikket ugyanaz a szerző (Anando) jegyzi, akitől a múlt heti
"Miért nem működik a vonzás törvénye" címűt fordítottam.
(Ha nem olvastad volna, fontos:
http://onmunka.blogspot.com/2011/04/miert-is-nem-mukodik-vonzas-torvenye.html )

További nagyon érdekes részleteket tudhatunk meg ebből a cikkből, miért is nem működik, illetve miért is érdemes csínján bánni a pozitív gondolkodással. A saját szavaimmal megfogalmazva: Miért is próbálkoznál a pozitív gondolkodással, ha semmire nem mész vele?
Sőt, még mélyebbre nyomod magadban a szemetet. Kedvenc hasonlatom még, hogy a pozitív gondolkodás olyan, mintha tejszínhabot nyomnál az életed folyamán felhalmozott trutyi-kupacod tetejére, fincsi. Byron Katie Munka-módszerével kilapátolhatod a szemetet, a tejszínhabra pedig már egyáltalán nem lesz szükséged.

Nézzük a cikket:

 „A pozitív gondolkodás technikája nem fog lényegileg átformálni téged. Főként arról szól ugyanis, hogy „segítségével” elnyomod a személyiséged negatív aspektusait. Ez egy választáson alapuló módszer, ami nem lehet hasznára a tudatosságnak, sőt pontosan a tudatosság ellen hat. Mert a tudatosság mindig választásmentes.
A pozitív gondolkodás mindössze azt eredményezi, hogy a negatívumokat letunkolod a tudatalattiba, a tudatos elmét pedig pozitív gondolatokkal kondícionálod. A probléma az, hogy a tudatalatti sokkal erősebb, mint a tudatos elme. Lehet, hogy nem a régi formáiban fog felbukkanni az életedben, és biztos lehetsz benne, hogy új kifejezési módokat fog találni magának.
Ezért aztán a pozitív gondolkodás egy igen szegényes módszer, mely nélkülöz minden mélyebb megértést, és csak további téves elképzeléseket ültet el beléd saját magadról.
Az alapfilozófia az, hogy ha negatívan gondolkozol, akkor negatív dolgok fognak veled történni; ha azonban pozitívan gondolkodsz, akkor pozitívak. Amerikában nagyon népszerű ez a fajta irodalom és gondolkodásmód. A világ más tájain nem is tudott ennyire gyökeret verni – hisz oly gyerekes az egész. (Megj. Azért nálunk is rendesen elterjedt. Andi)

A „Gondolkodj gazdag módra és gazdagodj meg” szlogen egyszerűen hülyeség.
Emellett pedig még ártalmas és veszélyes is. Az elmédben tárolt negatív hiedelmeket el kell engedni, nem pedig pozitív megerősítésekkel elnyomni. Olyan tudatosságot kell teremtened magadban, mely se nem pozitív, se nem negatív. Ez a tiszta tudat tulajdonsága. És ebben a tiszta tudati térben a legtermészetesebb és legboldogságosabb élet lesz a tiéd.

Amikor elnyomsz magadban egy negatív gondolatot, mert fájdalmat okoz fizikai szinten, akkor saját magadat csapod be. Például, ha valakire haragszol, de elnyomod a haragodat, és azon vagy, hogy ezt az energiát valami pozitívvá alakítsd – mondjuk szeretetteljes és könyörületes legyél vele, akkor még mélyebbre ásod magadat a trutyiban. Hisz, most már egy jó mélyre tuszkolt harag tombol benned; te mindössze a felszínét festetted más színűre. A felszínen mosolyoghatsz ugyan, a mosolyod azonban csak a szádra fog korlátozódni. Mindössze ajak-gyakorlatozást fogsz végezni, nem fog kapcsolódni hozzád, a szívedhez, a valódi lényedhez. A mosolyod és a szíved közé saját magad tettél be egy hatalmas kőtömböt – az éppen elnyomott negatív érzést.
És nem csupán egyetlen érzésről van szó; az életben negatív érzések tömkelege tör rád folyamatosan. Nem kedvelsz valakit, nem tetszenek bizonyos dolgok, nem vagy elégedett önmagaddal, vagy nincs ínyedre a helyzet, melyben épp találod magad. Mindez a szemét folymatosan halmozódik a tudatalattidban, a felszínen pedig megszületik a hipokrata, a megjátszás nagymestere, aki azt mondja: „Én mindenkit szeretek; a boldogság kulcsa a szeretet.” Kívülről szemlélve azonban semmi boldogságot nem látsz az illető életében. Hisz belül a poklok poklát tartja fent magában.
Az ilyen ember képes másokat átverni, és ha elég hosszú ideig gyakorolja mindezt, akkor saját magát is jól át fogja verni. Mindez azonban semmilyen változást nem hoz létre benne. Ez az élet elpocsékolása – ami pedig ennél jóval értékesebb, hiszen sosem fogod tudni újra élni.

A pozitív gondolkodás egyszerűen a megjátszás filozófiája – asszem, ez a kifejezés nagyon találó rá. Amikor épp sírhatnékod van, akkor danolászásra tanít. Valószínűleg képes vagy visszatartani a sírást, de ezek a megerőszakolt könnycseppek majd valamikor máshol ki fognak csordulni. Az elfojtásnak is vannak korlátai. A dal pedig, amit így énekeltél teljességgel jelentés nélküli; nem érezted át, nem a szívedből született. Mindent csupán azért tettél, mert a filozófiád arra utasít, hogy mindig a pozitívat válaszd.

Én teljességgel a pozitív gondolkodás ellen vagyok. Hatalmas meglepetésben lenne részed, ha megtapasztalnád a választás nélküli tudatosságot, melyben az életed valami olyasminek a kifejeződésévé válna, mely se nem pozitív, se nem negatív, hanem mindkettőnél „magasabb” szintű. Egzisztenciális, létezés szintű.” ( A Munka pedig elkerülhetetlenül ide visz el téged. – Andrea)
(szerző: Anando)

Ha szeretnéd Byron Katie Munka-Módszerét minicsoportban, hatékonyan, gyorsan, segítő légkörben elsajátítani, akkor szeretettel várlak a legközelebbi budapesti Alaptanfolyamon, május 14-15-én.
Részletek itt: http://kincsamivan.hu/programok.html
Vendégcikkünk innen ékezett: http://onmunka.blogspot.com/ Oravecz Andrea oldala!

Az emberi játszmák - A négy dráma

Megfélemlítő
A megfélemlítők harsányságuk, fenyegetőzésük, váratlan kitöréseik által vonják magukra a figyelmet.
A zavarba ejtő megjegyzésektől, a dühtől, végletes esetekben a fizikai erőszaktól való félelemmel tartják sakkban a többieket. Az energia azért áramlik feléjük, mert az emberek azt lesik, mikor jön a következő „jelenet”

.A megfélemlítők mindig uralják a színpadot: jelenlétükben félelmet, vagy szorongást érzel.
Alapvetően én-központúak, viselkedésükre jellemző lehet, hogy elutasítják a többieket, be nem áll a szájuk, hatalmaskodnak, hajthatatlanok és gunyorosak, sőt fizikai erőszaktól sem rettennek vissza.

Az univerzális energiától ez a típus vágja el magát a leghatékonyabban. 

A megfélemlítők kezdetben azzal ragadják meg embertársaik figyelmét, hogy a hatalom aurájával veszik körül magukat.
A dráma átalakulása:
Miután kapcsolatba került az igazi erőforrással, a megfélemlítő több önbecsülést nyer, ha vezetői képességeit jóindulattal használja.
Lehet önérvényesítő anélkül, hogy mások felett uralkodóvá válna, lehet magabiztos mégsem arrogáns, több esélye lesz, hogy élvezze a kihívásokat, és elnyerje embertársai rokonszenvező együttműködését.


Vallató
A vallatók a fizikai értelemben kevésbé fenyegetnek, viszont megtörik a szellemet, és az akaratot, mert szüntelenül kérdőre vonják a másik ember tevékenységét, szándékát.
Kritikusak, állandóan ítélkeznek, folyton hibát keresnek a többi emberben, ezzel tulajdonképpen saját magukkal szembeni elégedetlenségüket próbálják elnyomni :
„Ha más rosszabb lesz mint én, akkor én leszek a jobb.”
Ők maguk nincsenek tisztában azzal, hogy legbelül kissebségi komplexusuk van, hiszen a fejükben ők „tökéletesek”.
És mint „tökéletes”, jogot formál magában, hogy ő megítélheti a többi ember cselekedetét, életét.
Minél inkább a hibáidon lovagolnak, annál jobban fogsz figyelni rájuk, annál inkább igyekszel az ő igényeiknek megfelelni.
Minél jobban iparkodsz, hogy igazold előttük magadat, és megfelelj nekik, annál több energiát áramoltatsz feléjük.
Bármit mondasz, nem elég jó nekik, előbb-utóbb felhasználják ellened.
Úgy érzed állandó megfigyelés alatt állsz.
A vallató rendívül éber, viselkedésére jellemző lehet a cinizmus, a kétkedés, a gúny, a csipkelődés, a maximalizmus, az „önkéntes mérvadó”szerepe, de szélsőséges esetben eljuthat a rosszindulatú manipulációig is.
Embertársaik figyelmét kezdetben szellemességükkel, tanult érvelésekkel, tévedhetetlen logikájukkal, intelligenciájukkal ragadják meg.
Később mikor egyre kevesebb ember marad a környezetükben, vakon kijelentik hogy jobb is hogy „ilyen” emberek nincsenek már körülöttük. Egyszerűen nem vesznek tudomást arról hogy mindenki kerüli őket. Az emberek többsége nagyon kellemetlenül érzi magát jelenlétükben hiszen állandóan megmérettetve érzik magukat.

A dráma átalakulása:
A vallató ha átalakul, kérdőre vonó hajlamát a kutatás szolgálatába állíthatja, fejlett kommunikációs képességeit tanárként, vagy tanácsadóként kamatoztathatja.






Szegény én
A szegény én mindig úgy érzi: nincs elég ereje ahhoz, hogy tevékenyen viszonyuljon a világhoz, ezért együttérzést erőszakol ki, így irányítja önmaga felé az energiát.
(Ha a hallgatás taktikáját választja, elcsúszhat a zárkózott típus felé, de a szegény én mindig gondoskodik róla, hogy hallgatása ne maradjon észrevétlen, és ekkor elkezdődhet a panaszkodás…)
A szegény én mindig borúlátó; aggodalmas arckifejezéssel, sóhajtozással, reszketéssel, sírdogálással, semmibe meredő tekintettel vonja magára a figyelmet; kérdésekre ritkán válaszol, és előszeretettel ismétli el kétségbeejtő drámáit, válságait.
Kiharcolja sírdogálásával hogy mindenki vele foglalkozzon.
Kedvenc kifejezése ez a két szó: Igen, de..
Kezdetben a sebezhetőséggel hódít: azzal, hogy segítségre szorul, valójában ha nem adnánk meg kénytelen lenne 2 lábra állni.
A megoldások, amiket neki javasolnak, azonban nem érdeklik; ha gondjai megoldódnának, elveszítené energiaforrását.
Miről panaszkodna, ki sajnálná? A sajnálattal energiát adunk neki!
Sokan a csapdájába esnek, mert azt hiszik akkor szeretik ha segítenek neki.
 A valódi szeretet azonban látja, hogy a legnagyobb szeretet, ha ilyenkor erősítjük benne az önállóságot, hogy felkeltjük érdeklődését a saját életére, illetve hogy nekünk is szükségünk van rá, ettől hasznosnak érezheti magát.
Kiszolgáltatottként viselkedve minden lehetőséget megad arra, hogy tárgyként kezeljék. később viszont megsértődik, amikor áldozatait természetesnek veszik.

A szegény én azzal tartósítja áldozati mivoltát, hogy olyan embereket vonz maga köré, akik megfélemlítik. (erőszakos férj, zsarnoki főnök, vallató család)
A dráma átalakulása:
Ha a szegény én megtapasztalta az egységet, az igazi energia tápláló erejét, képessé válik arra, hogy a belső forrására csatlakozva, együtt érző újítóvá, szociális munkássá, vagy gyógyítóvá váljék.


Zárkózott
A zárkózott emberek megrekedtek saját belső világuk megoldatlan küzdelmei, félelmei, kételyei között.
Tudattalanul azt hiszik, hogy ha rejtélyesnek vagy megközelíthetetlennek mutatkoznak, a többi ember a segítségükre siet, és megpróbálja feloldani elszigeteltségüket. Gyakran magányosak. Azért tartanak távolságot a többi embertől, mert félnek hogy mások rájuk kényszerítik akaratukat, vagy megkérdőjelezik döntéseiket( ahogy vallató típusú szüleik tették)
Azt hiszik mindent maguknak kell megoldaniuk, nem szívesen kérnek segítséget.
Gyakran igyekeznek kibújni a kötelezettségeik alól.
Jellemző rájuk az unottság, a megközelíthetetlenség, az együttműködési szándék hiánya, de viselkedésük lehet leereszkedő , elutasító, barátságtalan alattomos is.
Saját energiájuk áramlását ilyen mondatokkal akasztják meg:
„Nem olyan vagyok mint a többiek!”
„Senki sem érti meg mit is akarok.”
Mindent agyonelemeznek és közben elszalasztják az előttük zajló lehetőségeket.
A konfliktus vagy konfrontáció legcsekélyebb jelére ködösíteni kezdenek, sőt esetleg a szó szoros értelmében eltűnik(nem veszi fel a telefont, nem jelenik meg a tárgyaláson)
Kezdetben rejtelmes átláthatatlan személyiségével vonja magára a figyelmet.

Sokszor még ruházatukkal is azt akarják hangsúlyozni:
Én nagyon más vagyok mint a többiek!
A dráma átalakulása:
Ha felszabadul a kívülállás kényszere alól, a zárkózott ember hozzáférhet a mély, intuitív bölcsesség és kreativitás tárházához,
így ezeket élete szolgálatába állíthatja,
ha például pap, gyógyító
vagy alkotóművész lesz belőle.



Ha szeretnéd felismerni a saját drámádat, vagy hatásosan kezelni a környezetedben élőkét, akkor figyeld a honlapon az Önismereti tréningeket ....mert kulcsot adnak a megoldáshoz!
De ha erre nincs alkalmad, akkor abban a pillanatban, ahogy észreveszed hogy drámázol: Hagyd abba! ;)