Találkozás Önmagaddal

"Minden dolog, még a legkisebb vízcsepp, vagy az idő legrövidebb pillanata is azonos a mindenséggel. Mindezt azonban csak elméletben tudjuk. A megvilágosodásban azonban át is éljük ezt az igazságot.
Az élmény pedig nagy biztonságot és nem sejtett boldogságot ad.
A nem megvilágosodott ember saját /empirikus / énjének rabja.
De ez az én, amelyet ő igazi önmagának tekint, csak időleges.
Nem ez az ő tulajdonképpeni lényege. Igazi énjét vagy önmagát még nem pillantotta meg. Ki kell lépnie vélt énjéből, én-tudatából.
Csak ekkor tudja felfogni igazi önmagát, lényegét és érheti el az igazi valóságot."

"A megvilágosodáskor énünk képessé válik rá, hogy önmagát tiszta létében megtapasztalja. A megvilágosodás további hatása egyfajta természetes öröm és megelégedettség. Ez az öröm a test és a szellem közötti harmónia következménye. Annál intenzívebbé és tartósabbá válik, minél tovább jutottunk benne."

"Hogy ide eljussunk, szellemünknek üressé kell válnia.
A szellem üressége nem révület és nem nyitott szemmel való alvás.
Hiába való azon bosszankodni, hogy a gondolatoktól nem tudunk megszabadulni, mert így hozzátapadunk a bosszúságunkhoz,
ami még károsabb.
Mindenképpen el kell hagynunk a dialektikus gondolatmeneteket és a logikus következtetéseket.
A megvilágosodás útjának ezek a legnagyobb akadályai.
Nem lehet intellektuális erőfeszítéssel elérni, csupán intuícióval!

"Ahhoz, hogy a megvilágosodás a miénk lehessen, őszinteségre és alázatosságra van szükségünk.
A megvilágosodás a lélek tudatos tudása.
Az emberiség a megvilágosodásban ismeri fel először Isten mindenható Erejét, határtalan Részvétét, végtelen Fényét és hiánytalan Tökéletességét.
A megvilágosodás érezteti meg velünk, hogy mi is Isten valójában. 

A megvilágosodás előtt Isten elméleti; a megvilágosodás után Isten gyakorlativá válik.
Amikor valaki valóban megvilágosult, nem látja a többi embert tökéletlennek és reménytelennek.
Attól a pillanattól, amikor megvilágosul, valódi egységet fog érezni másokkal, és mások úgynevezett tökéletlenségeit úgy fogja látni, mint Isten tapasztalatát, amit rajtuk keresztül él át."

Sri Chinmoy

Légy Önmagad mestere!

Egy Mester épp a halálán volt, mikor a tanítványai köré gyűltek és megkérdezték:
-Mester sohasem árultad el nekünk, ki volt a te mestered, sokszor kérdeztük,
de te mindig kitértél a válasz elől, de most, hogy elhagyod ezt a világot, kérünk áruld el nekünk.
A mester így felelt:
-Azért nem válaszoltam soha erre a kérdésre, mert nem volt kizárólagos mesterem, sok-sok embertől tanultam.
Az első tanítóm egy kisgyerek volt:

Egyszer elmentem egy városba. Noha akkoriban még nem ismertem az igazságot, igen művelt, tanult ember voltam. Híres tudósként ismertek szerte az országban, sőt még külföldön is. Az emberek járni kezdtek hozzám, abban a hitben , hogy én ismerem az igazságot, én pedig tudtomon kívül úgy tettem, mintha tényleg ismerném, pedig öntudatlan voltam.
Tanító lettem de anélkül, hogy bármit is ismertem vagy tapasztaltam volna az Igazságból, anélkül, hogy beléptem volna a saját belső világomba, mégis óriási jelentőségű dolgokról beszéltem. 
Ismertem az összes szent iratot, mind a kisujjamban volt.
De képzeljétek el, a történet idején olyan helyen voltam, ahol senki sem ismert, és igencsak sóvárogtam rá, hogy valaki feltegyen már nekem egy kérdést, és megmutathassam, mit tudok. 
De senki nem kérdezett, három napig csendben kellett maradnom.
Olyan volt ez számomra , mint egy böjt. Már nagyon ki voltam éhezve a hallgatóságra, valakire aki figyel rám, de senkivel se találkoztam, aki ismert volna.
Bementem a városba. 
Esteledett, és épp arra jött egy kisfiú, aki egy agyaglámpást tartott a kezében....megszólítottam:
- Fiam, kérdezhetek tőled valamit? Hová viszed ezt az agyaglámpást ?
- A templomba - válaszolta a fiú.
- Nagyon intelligensnek látszol... elárulsz nekem még valamit? Magad gyújtottad meg ezt a lámpást?
- Igen - felelte a fiú.
-Akkor kérlek, felelj még egy harmadik kérdésre! Ha te gyújtottad meg a lámpást, akkor meg tudod mondani, honnan jön a láng? Hisz látnod kellett.
A fiú elnevette magát.

- Mutatok valamit. Csak figyelj!! - mondta
Azzal elfújta a lángot, majd így folytatta:
- A láng a szemed előtt tűnt el. Meg tudod mondani, hová ment? Hiszen látnod kellett!
Nem tudtam felelni, elszégyelltem magam, leborultam és megcsókoltam a lábát.
Ekkor jöttem rá...ő volt az első mesterem.
Abban a pillanatban ráébredtem, hogy az összes filozófiai és metafizikai tudásom hasztalan.
Egyetlen dolgot sem tudok magamtól...még azt sem, hogy honnan jön és hová megy a fény a lámpásból....és közben arról beszélek, ki, hogyan és mikor teremtette a világot! 
A fiúval való találkozásom után eldobtam az összes addig tanult ismeretemet; elégettem minden szent iratomat. Felhagytam a gondolattal, hogy híres legyek, sutba dobtam egész hírnevemet.
Koldulni kezdtem, mindenki elől eltitkolva kilétemet, és lassanként, egyre mélyebbre jutottam a meditációban, felfedeztem a saját intelligenciámat, és egyé váltam vele.
És azzal a mester lecsukta szemét és békében távozott.
A tanítványok álltak még egy darabig, mély csend ereszkedett rájuk, és megértettek mindent:
"Légy önmagad mestere. A válaszok benned vannak.
Csak az a helyes módszer, ami a valódi Önmagadhoz visz közelebb.
Ha nem a saját tapasztalatod alapján tanulsz, akkor a tudásod teljesen haszontalan.
Merülj el magadban."

Zen történet

"Nézzétek meg jól a pogácsát"

Lin-csi kolostorában egy reggel ezzel a kérdéssel fordultak az apáthoz a szerzetesek. – Mondd, apát! Mi az a tanítás, amely túlmutat Buddhán és az összes pátriárkán?
- Egy szezámmagos pogácsa- felelt azon nyomban Lin-csi, aztán nagy nyugalommal fürkészte szerzetesei arcát. A hívek zavartan fészkelődtek, majd az egyik megkérdezte.
- Tréfálsz, apát?
- Nem tréfálok, ez a valóság- állította Lin-csi, majd látva a szerzetesek tanácstalanságát, így folytatta. – A szezámmagos pogácsa valóban túlmutat Buddhán és a pátriárkák minden tanításán. A szezámmagos pogácsa semmit sem szimbolizál, pogácsa csupán, talányok és magyarázatok nélkül. Nem így a tanítás, mely tökéletlen mesterek tökéletlen szavaiból áll, s az utódok örökké ezeket magyarázzák. Hívek! Ha tökéletes tanításra vágytok, nézzétek meg jól a pogácsát! Ne vesződjetek többé szent könyvek betűivel, ne kínlódjatok szikkadt agyú mesterekkel, ne erőlködjetek, ne akarjátok érteni az írást. Vessétek el az írott hagyományt, vessétek el a példát. Nem ezekben van a teljesség, a megnyugvás. A Tanítás harsogó hívság, a szezámmagos pogácsa a csendes valóság- szólt Lin-csi apát, s már sarkon fordult volna, amikor utána szólt az egyik tanítvány.
- Mester! Téged se hallgassunk ezután?
- Akik a pogácsa valóságos természetét már föltárták, kiálltak minden próbát- válaszolt az apát. – Azok felém se nézzenek többé! De akik még nem tudják, mennyire terhes minden titok, minden tudás, és akik még nem tudják, hogy nem érdemes az Úton cipelni mást, csak egyetlen szem szezámmagos pogácsát, azok kolostoromban megvárhatják, míg lekopik róluk a sok régi okosság. Akkor aztán ők is mehetnek tovább- válaszolt szerzeteseinek Lin-csi apát, kolostorában, a Huo-to folyó partján.