"Minden dolog, még a legkisebb vízcsepp, vagy az idő legrövidebb pillanata is azonos a mindenséggel. Mindezt azonban csak elméletben tudjuk. A megvilágosodásban azonban át is éljük ezt az igazságot.
Az élmény pedig nagy biztonságot és nem sejtett boldogságot ad.
A nem megvilágosodott ember saját /empirikus / énjének rabja.
De ez az én, amelyet ő igazi önmagának tekint, csak időleges.
Nem ez az ő tulajdonképpeni lényege. Igazi énjét vagy önmagát még nem pillantotta meg. Ki kell lépnie vélt énjéből, én-tudatából.
Csak ekkor tudja felfogni igazi önmagát, lényegét és érheti el az igazi valóságot."
"A megvilágosodáskor énünk képessé válik rá, hogy önmagát tiszta létében megtapasztalja. A megvilágosodás további hatása egyfajta természetes öröm és megelégedettség. Ez az öröm a test és a szellem közötti harmónia következménye. Annál intenzívebbé és tartósabbá válik, minél tovább jutottunk benne."
"Hogy ide eljussunk, szellemünknek üressé kell válnia.
A szellem üressége nem révület és nem nyitott szemmel való alvás.
Hiába való azon bosszankodni, hogy a gondolatoktól nem tudunk megszabadulni, mert így hozzátapadunk a bosszúságunkhoz,
ami még károsabb.
Mindenképpen el kell hagynunk a dialektikus gondolatmeneteket és a logikus következtetéseket.
A megvilágosodás útjának ezek a legnagyobb akadályai.
Nem lehet intellektuális erőfeszítéssel elérni, csupán intuícióval!
A megvilágosodás előtt Isten elméleti; a megvilágosodás után Isten gyakorlativá válik.
Amikor valaki valóban megvilágosult, nem látja a többi embert tökéletlennek és reménytelennek.
Attól a pillanattól, amikor megvilágosul, valódi egységet fog érezni másokkal, és mások úgynevezett tökéletlenségeit úgy fogja látni, mint Isten tapasztalatát, amit rajtuk keresztül él át."
Sri Chinmoy
Az élmény pedig nagy biztonságot és nem sejtett boldogságot ad.
A nem megvilágosodott ember saját /empirikus / énjének rabja.
De ez az én, amelyet ő igazi önmagának tekint, csak időleges.
Nem ez az ő tulajdonképpeni lényege. Igazi énjét vagy önmagát még nem pillantotta meg. Ki kell lépnie vélt énjéből, én-tudatából.
Csak ekkor tudja felfogni igazi önmagát, lényegét és érheti el az igazi valóságot."
"A megvilágosodáskor énünk képessé válik rá, hogy önmagát tiszta létében megtapasztalja. A megvilágosodás további hatása egyfajta természetes öröm és megelégedettség. Ez az öröm a test és a szellem közötti harmónia következménye. Annál intenzívebbé és tartósabbá válik, minél tovább jutottunk benne."
"Hogy ide eljussunk, szellemünknek üressé kell válnia.
A szellem üressége nem révület és nem nyitott szemmel való alvás.
Hiába való azon bosszankodni, hogy a gondolatoktól nem tudunk megszabadulni, mert így hozzátapadunk a bosszúságunkhoz,
ami még károsabb.
Mindenképpen el kell hagynunk a dialektikus gondolatmeneteket és a logikus következtetéseket.
A megvilágosodás útjának ezek a legnagyobb akadályai.
Nem lehet intellektuális erőfeszítéssel elérni, csupán intuícióval!
"Ahhoz, hogy a megvilágosodás a miénk lehessen, őszinteségre és alázatosságra van szükségünk.
A megvilágosodás a lélek tudatos tudása.
Az emberiség a megvilágosodásban ismeri fel először Isten mindenható Erejét, határtalan Részvétét, végtelen Fényét és hiánytalan Tökéletességét.
A megvilágosodás érezteti meg velünk, hogy mi is Isten valójában.
A megvilágosodás a lélek tudatos tudása.
Az emberiség a megvilágosodásban ismeri fel először Isten mindenható Erejét, határtalan Részvétét, végtelen Fényét és hiánytalan Tökéletességét.
A megvilágosodás érezteti meg velünk, hogy mi is Isten valójában.
A megvilágosodás előtt Isten elméleti; a megvilágosodás után Isten gyakorlativá válik.
Amikor valaki valóban megvilágosult, nem látja a többi embert tökéletlennek és reménytelennek.
Attól a pillanattól, amikor megvilágosul, valódi egységet fog érezni másokkal, és mások úgynevezett tökéletlenségeit úgy fogja látni, mint Isten tapasztalatát, amit rajtuk keresztül él át."
Sri Chinmoy


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése