Sokan tudják már, hogy másfél éves cicánk "Bocika" egy autó elé rohant...és két alig 3 hetes árvát hagyott ránk.
Szoptatom őket cumisüvegből....és törölgetem őket mert még nem tudnak mosakodni. Anyuskodom..
Reggelre a cicus- nem tudjuk hogy a szemkenőcs hatóanyagától-e,
vagy bármi mástól, kinyúlva feküdt a helyén.
Szeme félig nyitva de nem mozgott, szája is félig nyitva. ...sejtettük hogy a végét járja.
Felemeltem és akkor már el is sírtam magam...úgy lógott erőtlenül mint egy kis darab rongy.
Semmije nem mozgott. Csak néha, mint aki görcsbe rándul, kitátotta a száját és egy keserveset vinnyogott.
Alig lélegzett. Egyértelmű volt, hogy nincs sok hátra neki, csak percek kérdése talán.
Nagyon elkeseredtem....
Bocika elment, és ezt a kis perzsa cicát meg szerettem volna tartani magamnak. (a tesójának már van gazdija)
Elkezdtem dörzsölni a meleg tenyeremmel a szíve körül, de annyira vékony és üres volt a teste, hogy szinte reménytelennek tűnt.
Megpróbáltam egy kicsit a tápszeréből a szájába csöppenteni.
Nem reagált.
Tudom hogy nekem milyen energiát ad minden nap, és él bennem a Bach virágterápia cseppekről az, hogy Tolle szerint a virágok a növény megvilágosodott formái.
A Moksa elixírben ugyanis ezek a Bach virágeszenciák vannak. Élet-elixír!
Belecsepegtettünk a tápszerébe, és beleerőltetem a szájába.
Automatikusan nyelt egyet.
Aztán 2-3 perc múlva megmozdult a szeme!
És lassan elkezdett mozogni a tenyeremben!
Igaz csak erőtlenül, de mozgott.
Ekkor megpróbáltam még 2-3 kortyot adni neki, nagy nehezen lenyelte, és eközben már éreztem hogy erő költözik a végtagjaiba.
Nem hittem a szememnek!
Körülbelül 10 perc múlva a cica nyávogott és mozgott!
Utána sokat aludt a hősugárzó elött, aztán estére már háromszor evett, és magától ment az alomhoz. :)
Nem tudom pontosan mi történt, mitől lett beteg, és azt sem tudom pontosan hogy a Moksa vagy a hitem segített e többet, vagy együtt a kettő....
De ismét tapasztalom, hogy addig amíg nem válunk a hétköznapokban is tudatos teremtőkké, addig az eszközökben való hiteink által már egész jól tudunk teremteni.
Talán félünk még elfogadni hogy mi is képesek vagyunk direktben hatni valamire?
(Régóta gondolkozom azon is, hogy mennyi egy eszköz saját rezgésének a hatása egy dologra, illetve mennyi egy vagy több személy valamilyen eszközben való hitének a hatása. És ha az eszköz is mi vagyunk....? ;)
De ez már Kvantumfizika! Majd a Filmklubban beszélgetünk ilyenekről! )
Mindenesetre jelenlegi tudatossági szintemen most a Moksa segített.
De ami a legfontosabb hogy tudom kinek kell hálát mondanom:
az Életnek, az Isteni Tudatnak, hogy működik a szándék ereje, akár eszközzel, akár anélkül!
Most igaz hogy egy kiscica volt a főszereplő, mégis a lényeg amiért köszönetet mondok az nem egy cicáról szól, hanem ismét: a bizonyosságról.
Köszönöm!
én is, hogy megosztottad...
VálaszTörlésSajnos a szürke kiscica sorsa nem a hosszú élet volt, hiába segítettünk neki egy kis időre még maradni. Ő egyik napról a másikra mégis elaludt örökre. Nagy fájdalom és egyben meghajlás az élet és a halál előtt. Nem hittem volna ha nem velem történik, de egy barátom javasolta hogy mondjak neki mantrát. Abban a pillanatban sóhajtott még egyet és végleg elment. Békében. Természet a természethez.
VálaszTörlésPárom megkérdezte a napokban, hogy miért nem adtunk neki továbbra is Moksát?? ...na ez tényleg jó kérdés. Azt hittem ha már lábra kapott a cicc, akkor már jól is van, és amikor megint elgyengült akkor már nem lehetett semmit beleerőltetni, hát tanultunk belőle. :(
VálaszTörlésA kiscica Tesója nálunk maradt... Bonca lett a neve.