Egy őserdei beavatás és hatásai

Az út ami ide vezetett, már régebben elkezdődött, és meggyőződésem, hogy az utóbbi idők terápiás és önismereti szakaszának hatására, egy újabb lépcsőfokhoz értem.
Már így is sok minden változott, új minőségek kezdtek mocorogni bennem, és lehetőségek bukkantak fel.


De a lépés nem sikerült, még nem érett be a gyümölcs.
Olyan érzésem volt, hogy a sok új dolog ami vár rám, hasonló a madárkáéhoz, akinek életében először kinyitják a kalitka ajtaját, de nem tudja hogyan kell repülni, nem mer kilépni a nyitott ajtón.
A régi mintáim még nem szokták meg az új lehetőségeket, a tetteim és a hétköznapok még nem voltak könnyűek és áramlósak.
Valami nagy ragacs a lényemben fogvatartott még. Nem találtam a helyem.

Aztán egy komolyabb kérdés kapcsán felmerült, hogy nézzük meg a választ más módszerrel is mint eddig.
Erről az ősi szertartásról mindig azt hallottam hogy nincs kerülőút, megkapod azt ami benned van, látni fogod magad tisztán...egy varázslatos szellem megmutatja az utat önmagadhoz, az igazsághoz.

Jelentkeztünk és elmentünk.
 (Az utazás részleteiről talán majd írok egy könyvet, azaz azt majd máskor :) )

Sokan voltak, akik erre az időpontra jelentkeztek, és elég vegyes lett a társaság.
De aznap  már pozitívan álltam mindenhez, mintha már akkor, az időből visszatükröződött volna a későbbi energia.
A vezető egyszerű letisztult ember, nem negédes ezo-majom, aki eljátssza, hogy mindenkit szeret.
A szertartás előtt böjtöltünk egy napot, és vega étrenden voltunk már jópár napja.
Már ez is jót tett az energiáimnak.
A program este kezdődött.
Nagyon szép oltár volt a helyiség közepén, és kényelmes, falnak támasztott ülőpárnák körbe-körbe.
Elhelyezkedtünk.
Már nagyon éhes voltam, és bíztam benne, hogy a tea után ez el fog múlni.
Miután a vezető fehér ruhába és indiántollakba öltözött, elmondta mire kell figyelni, mi ez a szertartás, és mi a közös szándék ez alkalommal.
Megkérte, hogy ne reagáljunk arra ami van, hagyjuk, hogy csak legyen. És ennyi.
Kiosztották a kis műanyag vödröket, ami hányás esetén jól jöhet.


Aztán egyenként kimentünk hozzá, letérdeltünk elé, és egy furcsa port fújt bele valami pipával az orrunkba. Ez volt a snuff, más néven a rápe.
(A vezetőnk saját maga készítette, 7 különféle gyógynövény keverékéből. )
Amint az orromba fújta, erős tüsszögési ingerem lett, de visszatartottam, és könnyes lett a szemem, mintha hagymába haraptam volna..




Mire visszaültem a helyemre, egy erős korona-csakra nyílást tapasztaltam. A fejtetőm bizsergett, húzott, éber lettem és egyensúlyba kerültem. Nagyon felemelő volt a  hatása. Azt mondta, ez segít kinyílni nekünk. Hát ezt el is hittem ezek után!
Aztán elkezdte a teát osztani. Ezért is egyenként mentünk ki. Miután megáldotta a kezünkbe adta, és mi megittuk egy hörpintésre. Nem volt annyira rossz íze, mint amire számítottam de jó sem volt. Narancs és citromdarabkák voltak mellé kitéve, ebből lehetett enni, hogy elvegye az ízét.
Aztán leültünk és vártunk. Azt hiszem ekkortájt a vezetőnk még rituális tisztogatást végzett magán és az eszközökön: a szájába valami alkoholos italt vett azzal finoman köpködte a dolgokat, és ugyanezt füsttel is megtette.
Közben a zenészek elkezdtek játszani. Dob csörgők és kántálás...nagyon jó hangulatot teremtettek.
Még kiszaladtam a wc-re, mert nem tudtam milyen állapotban leszek később, és ez már ne zavarja meg a folyamatot.
Kb félóra múlva kezdtem érezni, hogy valami változik. Kontrasztosabbak lettek a színek.
Aztán hirtelen megszűnt a tér-érzékelésem, illetve nem olyan volt mint előtte.
A mélység és a távolság nem volt meghatározható, és valahogy meghittebb lett a terem.
Mintha nem is abban az időben ültem volna, ahol az imént.
Tudtam hogy kitágult a tudatom, és egy magasabb dimenzióba kerültem. Ott ahol összeér mindenki és minden.
Ez nem volt ismeretlen számomra. Régebben LSD trippeken már találkoztam ezzel a kitágult állapottal, sőt spirituális gyakorlatokkal, és különböző transzélményeken keresztül is eljutottam ide.
Magamban mosolyogtam kicsit...: "Wellcome Home, jó újra itt! "
Nyitva akartam hagyni a szemem, mert féltem, hogy csukott szemmel álomszerű állapotba kerülök, és nem maradok figyelemben arra, ami történik közben velem. (A vezetőnk is javasolta, hogy próbáljuk nyitva tartani a szemünket, amíg lehet)
                                                                                                               

Az oltárt figyeltem a terem közepén.
Sótéglából két kis piramis volt felépítve ami világított, mögötte földből és szép kövekből egy nagy mandala, és azon virágok. Középen egy kristály ami a negatív energiákat hivatott kivezetni az ég felé.



Még rengeteg minden volt ezek körül, amit a résztvevők tettek oda. Színes és harmonikus látvány volt, odavonzotta a szemet.
Egy idő után a piros virágok gyönyörű kínai sárkányfejekké változtak, élénken, ragyogóan emelkedtek ki a térből.

A zenészek és a vezető ismerősebbnek tűnt, úgy éreztem már ültünk így együtt és zenéltünk és énekeltünk már valahol, valamikor. Vagy csak a pillanat annyira időtlen volt addigra, hogy csak ez létezett, azaz mikor is lett volna más? :)
Aztán nem történt semmi újabb, és kicsit türelmetlen lettem.
Na hol van az a szellem, aki majd segít nekem a kérdéseimre választ találni...??
Ezek a szép sárkányfejek meg a ragyogó zenészek nekem nem elég. Nem ezért jöttem. Fontos hogy megtaláljam a választ most. Mozi állj! - gondoltam magamban.
A választ szeretném...
Ezzel szép lassan kikerültem a színes látomásból, és ezzel a színes térből is.
Még éreztem, hogy magasan vagyok, de bekapcsolt az analitikus elme és variált.
Akkor elkezdődött a párbeszéd a fejemben. Nem volt sem szellem, sem angyalka, akivel beszéltem, csak én kattogtam oda-vissza.
"Akkor most erre, vagy arra? Erre ? ...neeeeeem az nem lehet, ezt nem hiszem el. Akkor ez miért ? És ezzel akkor mi lesz?"

Elfáradtam az agyalástól. Mérges voltam magamra, meg mindenkire aki azt mondta, hogy itt megtalálom a választ. Néha becsuktam a szemem, és figyeltem a zenét ami jólesett. Páran hánytak, de nekem nem volt erős hányingerem. Ha el is indult, akkor az orromon szippantottam egy mélyet a hasamba és lassan kifújtam. Ezzel meg is szűnt az inger.
Eszembe jutott, hogy ami most bennem zajlik, az lehet hogy nem is bennem zajlik...azaz annyira egybe van most folyva itt minden jelenlévőnek a tudata, hogy sokkal jobban bejön mások gondolata is.
Ezek szerint nagy az ellenállás az elmékben. Na de nem véletlenül kerültem pont ebbe a közegbe, ezzel a csapattal.
Csak későn jutott eszembe,  -talán csak másnap- hogy ilyenkor az LSD trippeknél mondogatni szoktam, hogy ez nem én vagyok... ez nem az én gondolatom (ami szinte az összes gondolatunkra igaz lehet!) ...és ezzel le tudom állítani az elme-kattogást, és ismét egy magasabb szintre tudok kerülni. Na ezt most nem tettem meg, hanem engedtem, hogy most akkor jöjjön ami itt van. Nyavalygás és ellenállás? Ez van.
Mivel a kérdésemre ez jött válaszként, -ez a hosszas vergődés- úgy értelmeztem, hogy ezek szerint nem jó az irány, a válasz nemleges. Elszomorodtam, és nem voltam megelégedve a válasszal.
Úgy éreztem nem vagyok már elég magasan, hogy tisztán értelmezzem a válaszokat, jeleket.


Ekkortájt szólalt meg a vezetőnk, hogy aki kér még egy pohárral, az menjen ki ismét.
Én kimentem.
Ennek gyorsabban megjött a hatása, igaz még az első sem ért teljesen véget.



Na ettől nem volt már agyalás, vitt elég rendesen befelé, el kellett kicsit nyúlnom, és becsuktam a szemem, mert erősen jöttek a vizuális élmények.

A bal oldalamon a párom, jobb oldalon egy fiatal srác zavart be néha a teljes kikapcsolásba, mert ha hozzámértek véletlenül, akkor kizökkentem.
Ennek ellenére ez a rész már elég jól vitt előre.
A dobok és csörgök mintha közvetlenül mellettem szóltak volna, amikor becsuktam a szemem, olyan érzésem volt, hogy a zenészek mellém szaladtak, és csak nekem zenéltek! Felém rázták a csörgőket és nekem verték a dobokat. Ez elmondhatatlan jó élmény volt, olyan szépen és tisztán szólt minden, olyan erős fizikai hatása volt, hogy láttam, ahogyan záporoznak rám a hangok, finom lágy nyílzáporként... ami tisztít.
Nem érte a testemet a sok nyíl, eltűntek mire közvetlen odaértek volna, de a hatás az érezhető volt, energetikailag történt valami, mint valami energiazuhany.
A kérdésemet még feltettem egyszer, aztán mikor megint elmefuttatásba lendültem volna, akkor csak annyit mondtam magamban:
Tisztítsd meg Istenem a tudatom, engedd, hogy meglássam mit kell majd tennem, gyógyítsd a látásom , gyógyíts, tisztíts...aztán ha ott leszek, tudni fogom mit kell lépnem!

Na ezzel megint felerősödtek a zenei élmények. Nagyon élveztem, fürödtem a tapinthatóvá váló élő zenében. Kértem az allergiámra is gyógyítást, mert azért a por itt sem volt elhanyagolható, és éreztem, hogy irritál valamennyire. Erre is felerősödött a csörgők hangjainak esőszerű tisztítása.

Aztán egy zenész szájharmonikázni kezdett, egy vidámabb dallamot, és én átröppentem Ausztriába a gyönyörű hegyekbe, és láttam a kedves faházakat, a zöld legelőket, a havas hegycsúcsokat és zokogni kezdtem. Olyan vágy ébredt bennem, hogy ott legyek, mintha honvágyam lett volna...Rádöbbentem mennyire imádok ott lenni. Az lenne a helyem, vagy csak ott van a következő feladatom? Mindegy, most csak élveztem azt a felszabaduló boldogságot és könnyűséget, amit a zene hatására ez az Ausztriai élmény adott.
Aztán a másik útra -ami kérdésemben szerepelt - így most fájó szívvel gondoltam...mi lesz azzal? Mi dolgom van ott?
A következő dalnál aztán a többiek közül páran elkezdtek táncolni.
Később egy gitáros fiú vette át a zenélést, spanyol dalokat játszott, aztán franciákat is, ...és ez a válasz érkezett:
Fájdalmas, szenvedélyesen nosztalgikus érzést váltott ki bennem. Mint aki a régi szerelmét siratja. Jött még pár hasonló dal, ami szívszorító érzéseket adott. Aztán elkezdődött egy vidámabb, és ekkor éreztem hogy változik bennem minden. Megengedte azt az utat is, amiben bizonytalan voltam, de éreztem hogy az más jellegű mint az Ausztriai érzés, mégsem olyan tiszta és könnyű út.
És ekkor egy régi Madonna számot gitározott a srác:
"Beautiful faces, no cares in this world
Where a girl loves a boy, and a boy loves a girl."
Ezt én akkor úgy értelmeztem, hogy
"csodálatos helyek vannak a világon, de nem számít hol vagy,
ha a lány szereti a fiút, a fiú meg a lányt."
Hát tudom hogy nem ezt jelenti, de nekem ezt üzente.
Ekkor erősen felzokogtam, ...hogy bakkker mekkora szerencse-csomag vagyok...Hát én mindenhol otthon lehetek, mert az Isten megáldott egy Társsal. És ekkor megérintettem mellettem a párom, és nagyon nagyon hálás voltam.
Ezért aztán úgy döntöttem, hogy a "hol a helyem" kérdést elengedem, és majd megmutatja magát amikor ott az idő. Na ez a lényeg: Én meg a Párom...(aki azóta a férjem lett )
Ekkor már kicsit kezdtem magamhoz térni.
Odabújtam a páromhoz. Később elkezdtek a Hang Drum-mal zenélni, és ez eléggé elvitt meditációs állapotba. Azt hiszem el is aludtam ...vagy ilyesmi.

Arra eszméltem, mintha angyali csengettyűk,
finom kis harangok, szélcsengők csilingeltek volna.
A Csakra-harangokkal jártak körbe ketten.

Amikor hozzánk értek, és felettünk mozgatták őket, azt hittem beléptünk a mennyországba, és fényes angyalok és tündérek repdesnek körülöttünk, fény és szín, és boldog, tiszta öröm minden.
Gyermeki ártatlanság vett körbe.
Ekkor megéreztem, hogy lehet még gyerekünk...
Ezt nem tudom honnan vettem, csak tudtam. (azóta sem lett gyerekünk, de megszületett a vállalkozásunk ami a kreativitásunk megtestesülése. Nekünk ez lett a "gyerekünk " :) )
A sok tündéri fény-lény, ami színek és érzetek formájában ott vibrált a csengettyűk hatására, mintha valóban pici lelkek lettek volna. A lehetőségek Kánaánja. Nagyon vidám és könnyű érzésekkel lettem tele. Nem tudok ilyen tisztaságot és önfeledt, színes örömöt szavakkal leírni.
Szerintem tényleg ezek lehetnek a tündérek a mesékből! :)

Aztán a vízszentelés következett és lassan befejeződött a szertartás.
Mindenki elpihent a helyén.
2 óra alvás után megkezdődött az ételáldás, és körbevitték az ételt hogy mindenki csipegessen belőle.

Aztán megosztókör következett.
Én elmondtam amire rájöttem, hogy a válasz az Én vagyok.
Tőlem függ minden, nincs okos valaki, aki majd tudja. Az Én döntésem szüli a holnapot.
Megint menekültem a felelősség alól, hogy majd fentről megmondják, mert most itt lent eltévedtem.
De itt is egyvalakivel találkoztam : Önmagammal :) Fent is Én vagyok, sőt mindenki Én vagyok... :))
Hát jó, hogy újra találkoztam azzal, akiben megint nem bíztam, de most megveregettem a vállát, és elfogadtam hogy na jó, akkor legyél velem!  Én tudom a választ önmagam számára, és elég a kételkedésből. Nincs extra csoda a teában, hiszen itt is csak a régi ismerőssel találkoztam: Önmagammal! :)
A csoda az benne, hogy megmutatta a hazafelé vezető utat.
Ez is egy út.
Mint sok más is, de a végén mindig ugyanabba a pontba érünk. Mindegyik odavisz. Haza, Önmagunkhoz.
Jó érzés volt. :)
Végre megértettem az elbeszélésekből, hogy miért indult olyan nehezen az este.
Sokan voltak újak, sőt olyanok is akik nem igazán értették, hogyan kell viszonyulni ehhez a szinthez.
Van erre egy tökéletes mondat -sajnos nem az enyém:
Égnek a lámpák, de nincs otthon senki!
Nem mindenki veszi észre a kinyílást, valahogy ...nem fogja az adást, vagy nem tudom.
De ilyen esetben, tényleg nincs otthon senki. :)
Ezért is gondolom azt, hogy ez sem való mindeninek. Ahogy egyetlen tudatmódosító sem tömeges használati cikk. Bár ez egy rituális és gyógyító tea és valóban pozitív irányba terelgeti az egyént, ha felfogja egyáltalán és integrálni tudja. De ha nem akkor sincs semmi.
Szó szerint, semmi sem lesz.

Akik már többször ittak ebből a teából, azok közül páran azt mondták, hogy nem is az élmény a legfontosabb, hanem ami azalatt gyógyulás történik, és a következő napokban, hetekben megjelenik változásként.
Hát ezt pár nap után megértettem.
Két nappal később vettem észre, hogy friss vagyok és optimista, a kedvem is sokkal emelkedettebb volt. Tele voltam lendülettel. nem fáradtam el ha valamit tenni kellett, mint máskor.
Olyan mintha az életerőm tért volna vissza. Ez aztán hullámzott a rákövetkező napokban, de ami megmaradt az az élet-igenlőbb gondolkodás. Máskor hajlamos voltam magam lehúzni. Az elején írtam, hogy valami nem engedte, hogy kilépjek az új életbe, mert a régi minták a régi nyavalyák még fogtak. Most mintha "lezenélték" volna rólam abban a magas tudatállapotban! :)
Olyan kis dolgok is változtak, amik ugyan jelentéktelennek tűnnek, de nem azok:
Párommal sokat vitáztunk, hogy nem használom a pénzügyi nyilvántartásunkhoz az excell táblát amit készített. Na most elkezdtem használni...és meg is értettem! :D
Fókuszált vagyok a tennivalóimra, nem tolom halogatom, nem esik nehezemre megtenni!
Bár bagatell dolognak hangzik ez valójában nekem maga a csoda! :D
Végre teszek és áramlok! Nem tudom meddig tart ez a lendület, de igyekszem nem ragaszkodni és megjegyezni, hogy ilyen az, amikor jól vagyok.
Ehhez képest könnyű lesz észrevennem, ha a béka segge alá süllyed a rezgésem. Akkor ismét lépni kell.
Sok technika van, amivel szinten lehet tartani a jó állapotokat,
nem muszáj elengedni a hullámot!

Ami még érdekes, az az etno-vonala ennek a dolognak.

Szinte kívánom a tiszta ősi zenéket, hangszereket, a népi motívumokat, 

(bármelyik népét) a szakrális hagyományos mintákat magam köré.

Mintha összekapcsolt volna egy régi tudással,  a természeti népek és a föld gyógyító energiájával.

Lehet, hogy homályosan fogalmazok, de ha van szelleme ennek a növénynek, akkor az a természet szelleme.
Kíváncsian várom a következő napok történéseit.
Egy biztos: Gyógyultam egy jó nagyot ismét!

Köszönöm! Aho!