Mire is kell az az Önismeret?

A napokban beszélgettem régi kedves barátnőmmel, és felvetődött az "Önismeret" kérdése. Mivel a hivatalos titulusomban is benne van a szó, nem árt ha kibontjuk kicsit.
Mit jelent az valójában, hogy Önismeret?
Meg lehet ismerni magunkat?
Rátalálhatunk a valódi Önmagunkra?
És az miért jó nekünk?
Kezdjük a hétköznapi résszel. /Nagyon tömören és lebutítva, mert erről is könyveket írnak és lehetne is írni még./
Akit a többség önmagának nevez, az a személyiség, és mélyebb rétege a karakter.
Ezek az életben (és már az anyaméhben) kapott hatások következtében alakultak ki, és lesarkítva, egy analizáló, reagáló és cselekvő rendszert képeznek.
Ebben vannak jó és rossz hozott minták, sérült részek, tehetségek, adottságok, hajlamok, szóval egy nagy leves, amiben úszol.
Attól függ milyen életfeladatokba, szakaszokba lépsz, aktivizálódnak az ehhez szükséges megélni-való drámák, szülői minták, és ha szerencsés vagy átlátod őket, és a jót viszed tovább, a rosszakat pedig feldolgozod.
A tudatosabb egyének többnyire rálátnak, és ki tudják kerülni a rossz szokásokat, helyzeteket, illetve könnyebben élik meg a nehéz szakaszokat is.
(Tudatosabb lehet bárki, aki természetéből fakadóan közelebb van, vagy majd élete során kerül közelebb önmagának azon részéhez, amit lejjebb, a második szakaszban részletezek! )
DE!
Mindenkinek a tudatszintje lezuhan, ha negatív stresszhelyzetben van!
Azaz olyankor, ha akarjuk ha nem, bekapcsol a robotpilóta, és a levesből a legismertebb reakciót választjuk. Na például ilyenkor érezzük úgy, hogy pont olyan vagyok mint az anyám, az apám, stb stb..
A hétköznapi önismeretnek az lenne az egyik küldetése, hogy a levesből mi válasszunk tudatosan, tehát az energiánkat próbáljuk meg szinten tartani, hogy ne zúgjunk le a legmélyebb pokolig.
Arról külön fejezet szólhatna, hogy ki hogyan talál vissza az egyensúlyához. 
Ez már egyéni, és tényleg ismernünk kell magunkat, hogy mi a jó nekünk! Ez is önismeret!

Ráadásul ez nem önzés, mert ha te jól vagy, utána jó lesz a környezetednek is. Teljesen logikus!
Csapatépítő tréningen mindig elmondom, hogy ha a főnök negatív stresszben tartja a beosztottakat, azzal csökken a teljesítményük. (megfélemlítés, szégyen, kimerültség, stb)
Igen, van pozitív stressz is. A célorientáltság, és az erre motivált egyének tele lesznek energiával.
A másik része a dolognak, hogy ne azonosítsuk magunkat az identitásainkkal, ne ragaszkodjunk egy-egy szerephez, ami valószínű egy adott életkorhoz és élethelyzethez kellett.
Elég szomorú, amikor a kemény rocker, vagy a suli legmenőbb csaja, esetleg a vagány deszkás fiú szerepek akkor is előtérben vannak, amikor már másra kéne koncentrálni, és teret engedni egy aktuálisabb és adott élethelyzethez megfelelőbb identitásnak.
Te nem veszíted el Önmagad, ha ezeket a szerepeket cserélgeted, mert ezek mind csak A Nagy Életjáték részei!
A hű vagyok önmagamhoz, az nem a szerepekhez való ragaszkodást jelenti!
Akkor vagy bölcs, ha a tarsolyodból a mindig aktuális részedet tudod előhozni.
Aki választani és formálódni tud, az vagy Te!
"Ürítsd ki az elméd, légy alaktalan. Forma nélküli, mint a víz. Légy olyan, mint a víz: kemény és lágy, de tudni kell, mikor kemény és mikor lágy." Bruce Lee

Ha mélyebben nézzük az Önismeretet, akkor most elszakadunk a hétköznapi részünktől:

A valódi magunkra találás egy katartikus spirituális élmény.
A katartikus alatt azt értem, hogy az egész lényünket rázza fel valami mély álomból, egy ködös illúzióból.
Ilyenkor azt a részünket tapasztaljuk meg Aki Örök.
A lelkünk, a végtelen szellemünk nyílik meg, és mi megérezzük, hogy mit jelent az öröklét, mit jelent hogy mindenki Egy.
Már jóval kézzelfoghatóbb lesz az egység a többi létezővel, és a saját bőrünkön tapasztaljuk a test furcsa holografikus világát.
Igen a materiális világ az álom.
Micsoda fordulat!
Ez az ÉN aki bennünk felébred, jóval hatalmasabb annál amivel-akivel a hétköznapokban azonosítjuk önmagunkat.
Innentől kezdve nem spiri-szlogen azt mondani, hogy Isten, vagy az Élet, a Végtelen Létezés, az Mind bennem van.
Hiszen átéltük!
Szőröstül bőröstül, a legkisebb atomig rezeg bennünk ilyenkor valami hatalmas energia.
Talán nem véletlen, hogy sokan ezt megvilágosodásnak hívják. Mintha minden sejtünk fénylene az örömben, és a könnyű szabad érzésben ami átjár.
Szó szerint minta súlytalanok lennénk, a fizikai testet alig érezzük.
A lelkünkben vagyunk.
Ráadásul olyan szeretettel van átszőve, amihez képest az összes eddigi életünkben megtapasztalt szeretetmorzsa, csak az árnyéka. 
Megértjük, hogy a test az illúzió, és ez a részünk a Valóság.
Aki valóban benne volt, ezt már nem kérdőjelezi meg, hiszen mindennél erősebb és tisztább élmény.
Örömkönnyektől áztatva fejet hajtunk ettől az édes kegyelemtől, amit ez a pillanat ad nekünk.
Minden szenvedésünk hirtelen bagatell lesz, és a helyére kerül, mert megértjük, hogy ami ez mögött láthatatlanul de mindig jelen van, az végtelenül igazabb és hatalmasabb, ráadásul olyan jószándékú, hogy ennél nagyobb biztonságban még nem éreztük magunkat.
Nincs kegyetlen Isten.
Az út lesz kegyetlen, ha túl messzire kerültünk a fényünktől, a saját lámpásunktól.
Akkor nehezebb az élet, ha távol vagyunk a belső ragyogástól, ami a részünk, és összekapcsol minket a valójában megnevezhetetlen forrással.
Ne is adjunk nevet neki.
Csak keretbe zárjuk azt ami határtalan, ami mindent átjár és éltet, és minden tudás, ok és okozat benne rezeg, és annyi de annyi minden még.

Na MOST ismerted meg Önmagadat. Ez a valódi Te.
A Mag.
Aki a mellkasod mögött örülget, néha meg fáj, de próbál jelezni, hogy van itt még valami több, benézel?
Kíváncsi vagy a nyúl üregére?

Gyere!
:)

Lisa

Csakrák - A Korona Csakra

 

Egységben vagyok. Egy vagyok az Univerzummal.

Az Univerzum fénye átáramlik rajtam. 

Átjár az Univerzum ereje.

Szanszkrit neve Sahasrara, jelentése ezerszeres.
A korona-csakra a megvilágosodás székhelye.
"Édes megadás" az Életnek, Istennek, a Sorsnak.

Elhelyezkedése : a koponya teteje, az agyi idegköteg.
Szimbóluma : a Bindu, a félhold feletti pont
Hozzárendelt testrész : idegrendszerünk és a nagyagy, valamint a koponyalemezek és a kutacs kapcsolhatók hozzá.

Hozzárendelt mirigy : belső elválasztású mirigyünk a tobozmirigy.
Testi zavarok: depresszió, túlérzékenység hangokra vagy fényekre,
Mentális funkciók: inspiráció, etika, szellemi és erkölcsi értékrend, a teljesség megismerése



Túlműködés: túlzott intellektualitás, spirituális függőség, elhidegülés a társadalomtól
Alulműködés: materializmus, depresszió, limitált hitvilág, tanulási problémák
Hertz: 920

Rajta keresztül állunk összeköttetésben a tulajdonság nélküli és alakot nem öltött végtelen isteni lénnyel.
A Sahasrara-ban távolabb jutunk az anyagi világtól, és ezzel együtt a tér és idő korlátaitól.
Ez a hely az igazi otthonunk.
Innen indul nagy utazásunk az életbe, és fejlődésünk végén ugyanerre a helyre jutunk vissza.
Itt élünk, és itt éljük meg önmagunkban Istent, itt egyesülünk az isteni eredettel, amelytől származunk. Saját energiamezőnk beleolvad az univerzális energiamezőbe.
A színek felett áll, de lehet hatni rá fehér vagy fényes arany színnel, illetve a szivárvány összes színével egyszerre

Elképzelhető, hogy a keresztény ábrázolásban megjelenő glória a szentek feje fölött a koronacsakrára utal, illetve a „hetedik mennyország” tulajdonképpen a hetedik csakrát jelenti. Hiszen az a csodálatos, mennybéli állapot kapcsolódik a koronacsakrához, amikor megszűnik a folyamatos értékelés és ítélkezés és átveszi a helyüket az elfogadás és az elégedettség.

A Korona (Szahaszrara) Csakra a fejtetőnél, a kutacsok felett helyezkedik el, ott, ahol be szokott nőni a „fejünk lágya”.
Ez az éteri energiaközpont kapcsol össze bennünket a szellemvilággal, a körülöttünk áramló láthatatlan erőkkel, amelyeket a gyerekek intenzívebben érzékelnek, mint a felnőttek, innen jöhet a mondás, „még nem nőtt be a feje lágya”. Vizualizációs gyakorlatokban jól lehet hatni erre a csakrára a csillagokból áradó fény vizualizálásával.
A koronacsakra szimbóluma az ezerszirmú lótusz, a megvilágosodás jelképe.
Ide tartozik még az elengedés és a valódi hit.
A felszabadításra váró isteni tudatosság területe.



Amikor valaki meghal, a fizikai testből kilép a szellem, az Én, és kilép a lélek, az asztráltest. Az étertest is eloldódik a fizikai testtől. Nagyon fontos, hogy a szellem és a lélek, amelyek együtt hagyják el a fizikai testet, hol lépnek ki, ez ugyanis több helyen is megtörténhet. Nem optimális, ha az alsó három csakra valamelyikén történik a kilépés. A szívcsakrán kilépni nagyon jó szint, a legjobb pedig mindenképpen a koronacsakrán keresztül. Itt csak akkor lép ki valaki, ha teljesen tudatosan megy végig a halál folyamatán. Egyelőre nem sok embernek a kiváltsága a tudatos átlépés.


forrás: Jógaklikk.hu
           tudnodkell.info
           napfenyes.hu

A csakrák - Homlok csakra

Mantrája: Ohm vagy Ksam.
Életfeladata: Meglátni a dolgok valóságát, megérteni az összefüggéseket, valódi tudás birtoklása. Tudatosan létezni.

Minden élet védelméről,
és gondoskodásáról szól.
Megerősítései:
Én Vagyok, felelős vagyok az életemért.
Tanulási feladata:
vállalni a felelősséget saját magunkért.

Fizikai szerepe: Elménk energiaellátása.

Spirituális szerepe: Segíti az intuíciót.
Szimbolikája: Ibolyakék piramis. 

Archetipikus képe: a bölcs öreg (Merlin)
Tarot megfelelői: a Torony, a Hold, a Csillag.
Kövei: ametiszt, lapis lazulit, zafír, szodalit.
Illóolajai:  muskotályzsálya, pacsuli, cajeput, cirbolya, rozmaring, eukaliptusz,
Asztrológiai megfelelője: Szűz -Halak tengely.
Bolygója: Szaturnusz.
Hatodik auraréteghez (Mennyei Test) kapcsolódik, a felsőbbrendű természetes szeretettel van összefüggésben. Minden élő védelmének és gondoskodásának a szintje.
Kapcsolat az akasha mezővel, az elérhető végtelen tudással.

A hatodik csakra vagy a harmadik szem a homlok közepén található. Kapcsolatban áll az agyalapi miriggyel, az agy alsó részét, az idegrendszert, a fül, orr, bal szem irányítását végzi.
 A színe, pedig indigókék, de látják a vörös és kék vibráló kombinációjának is.

Jellemzői:
A homlokcsakra a lélek-tudat színhelye. Ez vezérli a meditációt, az elmélkedés irányát, az intuíciót. A harmadik szem magában hordja a hatodik érzék képességét, ezzel olyan dolgokra érzünk rá, amire általában nem szoktunk. A harmadik szem a fénnyel kapcsolatos. A fényhez való kötődés az emelkedett világokkal való kommunikációt és ennek tudati aspektusát hangsúlyozza ki.

Ha nyitva van a harmadik szemed, akkor tovább látsz önmagadnál. 

Felülről az egészet láthatod, nemcsak egy részét. Így ennél a csakránál  a megbocsátás is szóba jön, itt történik meg, amikor a megértés (EGYek vagyunk) magával hozza a valódi megbocsátást. Önmagunk felé is!

Ez a csakránk a telepátia központja. Képessé tesz a gondolatok, képek küldésére és "látnoki" fogadására. Itt koncentrálódnak a múltbéli emlékeink is.
A spirituális tanítások szerint a Lélek-tudat „székhelye”, mivel a keleti tanok szerint az a hipofízisben „lakik”, a két szemöldök közötti rész mögött a hipofízisnél, agyalapi mirigynél . A tobozmirigy ennek a csakrának a szerve. Embernél az agy közepén, a két félteke között elhelyezkedő parányi mirigy, mely toboz alakjáról kapta a nevét. Egy melatonin nevezetű hormont termel, mely az alvás/ébrenlét és egyéb biológiai ciklusok szabályozó molekulája. 

A tobozmirigy képes egy erős pszichedelikus vegyület, a DMT előállítására is.

Egyfajta közvetítő a tudatunk és az anyagi valóság tudata közt. Rezgés. Ez lehet a spiritualitás területet a mindennapokkal összekötő kapocs. Ez a kapu, amit a DMT kinyit.
Meditációval, böjttel, kántálással számos más technikával elérhető, hogy szervezetünkben a DMT aktivizálódjon, kitörjön. Ez kapcsolódik a misztikus és halálközeli élményekhez.

Léteznek magasabb valóságok, és nem az agy a tudat forrása, nem ez az, ami vagyunk, hanem inkább olyan, mint egy rádióvevő, valami sokkal nagyobbra.
A homlokcsakránál a felsőbb énünk jelentkezik, aki az önmagunkért való felelősségre emlékeztet. ”Kövesd az intuíciókat” De általában túl gyors életet élünk ahhoz, hogy érzékeljük intuícióink üzeneteit. Ahhoz, hogy érzékelni tudjunk, le kell lassulni, kicsit meg kell állni.

 

Harmonikus működés: karizmatikus, erősen intuitív, jó tanulási képességek, jó emlékezet.
Túlműködés: Nagyon logikus, dogmatikus, tekintélyelvű, arrogáns, túlzott racionalizmus, materializmus.
Alulműködik: Fél a sikertől, alacsonyra állítja a mércét, feledékeny, butaság, tanulási nehézség, hallucináció.
Testi betegség: Kapcsolódó testrészek betegségei, fejfájás, csökkent látás.
Harmonizáló kép: éjszakai csillagos ég látványa.

Ha a homlokcsakránk jól működik, ha nyitott, akkor kiegyensúlyozottak vagyunk, bízunk magunkban, képesek vagyunk az anyagi világ racionális döntéseit felülbírálva más irányba lépni, mert érezzük, az a helyes út. Fejlett önismerettel rendelkezünk, helyén van ítélőképességünk, nem ragaszkodunk tárgyakhoz, anyagi javakhoz, nem félünk a haláltól, egységben, békében és szeretetben vagyunk önmagunkkal. Boldogok vagyunk.

Ha a csakra alulműködik, meglehetősen unalmasak és önzők lehetünk. Saját javainkat keressük, kreativitásunk a nullával egyenlő, de félünk is a sikertől, önmagunk megítélésétől. Jellemzően nem vagyunk együttműködők, és túl érzékenyen reagálunk mások érzéseire.
Ha túlműködés áll fenn, ego-bajnokokká, egoistákká válunk, túlságosan büszkék és manipulatívak leszünk és dogmatikusak.

A hatodik csakra megtisztításának és aktivizálásának lehetőségei: A harmadik szemre élénkítően hat, ha éjszaka a mélykék csillagos égboltot nézzük. Az áttetsző indigókék megnyitja és tisztítja a hatodik csakrát. Belső nyugalmat, tisztaságot és mélységet kölcsönöz a léleknek.  Meditáció és jóga, valamint minden szakrális gyakorlat erősíti a területet. 

Az táplálkozás szimbolikája. A csecsemőkori kötődés és a későbbi evészavarok.

Az édességekre és a nassolnivalókra irányuló csillapíthatatlan vágy mindig a kielégítetlen szeretetéhség jele, a szeretet és az édesség szorosan összetartozik. Aki nassol, szeretetre és elismerésre vágyik.

A túl sokat gondolkodó, intellektuális munkát végző emberek a sós, kiadós ételeket kedvelik. Az erősen konzervatív beállítottságú emberek kedvelik a füstölt ételeket, szeretik az erős teát, kávét, amelyet keserűen fogyasztanak.
Akik szívesen veszik az új ingereket, keresik a mindig új benyomásokat, azok általában az erősen fűszerezett, vagy erős ételeket kedvelik.



Azok az emberek, akik kímélő étrenden élnek, se sót, se fűszereket nem esznek, erősen óvják magukat minden új benyomástól.
Félelemmel kerülik az élet kihívásait, minden konfrontációt kerülnek.
Ez a félelem elvezethet a gyomorbetegek pépes étkezéséhez.

A gyomorbeteg személyisége a gyermekkorba regrediál (visszaesik, visszafelé halad, visszanyúl régebbi megoldásokhoz), ahol az embernek nem kell különbséget tennie, vagy választania, és lemondhat az ételbe való beleharapásról tulajdonképpen az agresszióról is. Aki kerüli a kemény ételeket, rendszerint kerüli a kemény élethelyzeteket is.

Életünk első időszakában a táplálékfelvétel az egyik legfontosabb életfunkciónk.
Az éhségérzet enyhítése jó közérzetet, és az elfogadottság érzését váltja ki.
A szopás alkalmával a gyermek a testi nyugtalanságára vigasztalást kap.
A meleg, puha, tej illatú anyai testtel való érintkezés a csecsemőnek azt jelenti: szeretik.
Később az ujjszopásnál ezt a kellemes érzést akarja a gyermek újra teremteni.
A jóllakottság, az elfogadottság, és a szeretetben levés érzései a csecsemőben elválaszthatatlanul összekötődnek.



Ezen az elven alapul a free-demand, az igény szerinti táplálás, amikor a gyermekre bízzák, hogy mikor és mennyit szeretne enni.
A csecsemőnek sem az evését sem az alvását nem szabad megszakítani!
Ha a csecsemő az anyai gondoskodásban frusztrálódik, maradandó fejlődési zavarok alakulnak ki.
Az ilyen gyermek kapkodja az ételt, gyakran habzsol, sokat és gyorsan akar enni.
Ezzel a viselkedéssel válaszol a bizonytalan, megzavart anya-gyermek kapcsolatra.

Ha az anya valamilyen ok miatt nem tudja eléggé szeretni a gyermekét, ha a szoptatáskor gondolatilag nincs is jelen lélekben, ha gyakran siet vagy rohan, esetleg másra figyel közben (Tv-t néz, a család többi tagjával beszélget) akkor a csecsemőben agresszív indulatok fejlődhetnek ki, amelyeket sem legyőzni, sem kiélni nem tud, ilyenkor csak elfojtani képes azokat.
Ezek az indulatok megalapozzák a különböző vegetatív reakciókat is.
Mivel a szerető gondoskodás és a táplálkozás összekapcsolódik a tudattalanban, azért a szeretetlen „megetetés” csalódást okoz, és ha ez gyakran ismétlődik, később egészségkárosodáshoz vezethet, illetve az agresszió majd allergiában, vagy egyéb személyiségjegyekben fog kifakadni.
(...)


Kaufmann azt mondja, hogy a különféle táplálékok megkívánása vagy elutasítása különböző emocionális szükségletekre utalnak. Az ételeket pszichológiai hátterük alapján osztályozta.

Biztonságot sugárzó például a tej, amely az elfogadottság érzését váltja ki, mágikus hatású az erőt adó marhasült, a társadalmi helyzetet hangsúlyozza a kaviár vagy más ritkaságok. Vannak gyermekek számára tiltott, a felnőttséget szimbolizáló ételek, mint a bor, sör, kávé. Köszönetet vagy dicséretet jelentenek az édességek, ennek megfelelően az édesség utáni vágyódás a szeretethiány talaján az önvigasztalást jelenti. Müller-Eckhard 1970-es vizsgálatában találóan jegyzi meg, hogy milyen sok szeretetet nélkülöző asszony keresi fel a cukrászdákat az édesség kedvéért.



Az elhízás fizikailag zsírszövet-feleslegben megnyilvánuló kórkép.
Lehet a túlzott kalória bevitel következménye, de kialakulásában és fennmaradásában közrejátszanak genetikai és hormonális okok, valamint anyagcserezavarok (rendszertelen evés, vagy élelmiszeripari adalékanyagok túlzott felhalmozódása)  is.
Gyakran kíséri az elhízást magas vérnyomás, cukorbaj, szívkoszorúér-megbetegedések, izületi fájdalmak.

Bruch kimutatta, hogy miként tudja a szülő kiváltani a kövérséget azzal, hogy a gyermek szükségleteire sematikusan táplálék kínálattal válaszol, azaz eteti minden egyéb érzelmi megoldás helyett. A gyermekéhez való őszinte odafordulás attól függ, hogy a gyermek eszik-e.
Az ilyen típusú anya-gyermek struktúra a gyermek én-erejét gyengíti. A gyermek a frusztrációkat sem feldolgozni, sem elviselni nem lesz képes, helyette ön-növeléssel védekezik.
Az elhízott betegeknél gyakran található igen szoros anyai kötődés, és erős anyai dominancia.
Az apa a családban alárendelt szerepet játszik.
Az anya a túlhajtott gondoskodásával akadályozza a gyermek motorikus fejlődését és a szociális kapcsolatteremtő készségét, és így a gyermeket passzív-receptív (passzívan befogadó) tartásban rögzíti.

Pósa Ferenc szerint pszichésen az elhízás abból ered, hogy a kövér emberek gyűjtögető életmódot folytatnak, már ami a szeretetet, a gondoskodást, a szellemi táplálékot illeti. Az elhízásnál nem egyszerű szeretetéhségről van szó.
Nagyon sok mindentől eltávolodott az, aki az elhízás problémájával küszködik.

„Küszködik, mert belül nem érzi helyesnek, amit tesz, ahogy él, de tovább megyek – ez még önmagában nem jelentene konfliktust -, tudja a helyes utat is.
Tudja, érzi mit kellene tennie ahhoz, hogy megtalálja az annyira óhajtott boldogságot.”
(Pósa: A betegség, mint pótcselekvés)

A kövér betegek nem tudják, mikor éhesek, mert az étvágyukat nem a belső szabályozó rendszerük, hanem a külső ingerek és a nyugtalanságuk váltja ki.
A tartós evési szükséglet vagy a hirtelen támadó farkasétvágy nem a szervezet táplálékigényének a következménye, hanem a konfliktusok, a személyes problémák hatására a beteg regrediál, és a nyugtalanság, kedvetlenség, oldásának kora gyermekkori eszközéhez nyúl vissza.
Számára az evés pótlékká, a meg nem kapott, nem teljesített szeretet szükséglet kielégítésének eszközévé válik.

A kövér ember azt a szellemi táplálékot, amit a vágyaiból, gondolataiból, céljaiból, a tiszta, kiteljesítő érzéseiből meríthetne, a fizikai táplálékkal pótolja.

Az elhízáshoz gyakran társul evéskényszer.
Gyakran mást érez, mint amit cselekszik, így fokozott feszültségben él.
Rengeteg megértés és együttérzés van benne, de az elismerést másoktól várja, olyanoktól, akiktől nem kapja meg. Meg kell tanulnia, hogy az elismerést önmagának adja meg.

Fokozott érzelmi sérülékenység jellemzi, a jó tapasztalatok hiányában elhiszi saját magáról, hogy értéktelen, nem bízik saját belső értékei meglétében.
Saját értéktelenségét véve alapul elfordul önmagától, egy idő után meg sem próbálja megérteni és elfogadni önmagát. Kialakul benne egy kettősség, mert egyrészt teljesíteni akar, másrészt fél a teljesítéstől, hiszen annyi megélt rossz tapasztalata van már.
Tökéletlennek, sebezhetőnek és elégtelennek érzi magát, bánatában eszik, hogy az önmagáról alkotott kép okozta szorongásait csökkentse.
A „kevés vagyok” érzés igen mélyen begyökerezett a kövér emberben, gyakran jellemzi őket az apatikus-borús rezignáció, és a magányosságba menekülés.



Összességében elmondható, hogy a kövér ember üresnek érzi magát, hiányzik az az érzelmi táplálék, amiből építhetné azt az életét, amelyet élhetne és amire vágyik.
Kétségbeesetten keresi azt, ami kielégítheti az érzelmi éhségérzetét. Lázad az érzései, a kialakult élethelyzete ellen, miközben átmeneti megoldásként evéssel oldja a kedvetlenség érzését.
A fogyókúrák akkor válnak hatékonnyá, amikor a viselkedésváltozás hatására a kövér embernek már nem szükséglete a túlsúly.
A gyakorlatban azért eredménytelenek a fogyókúrák, mert tüneteket kezelnek, de nem veszik figyelembe, az okokat: miért van szüksége a betegnek a „bánathájra”, és az érzelmi egyensúly megteremtését elhanyagolják.

Persze nem mindenki szeretne szembesülni a problémáival, sok embernek kellemesebb és elviselhetőbb tudomásul venni és elfogadni a túlsúlyt.
Ráadásul a fogyasztó diéták nagy részénél mellékhatásként idegesség, ingerlékenység, levertség, és szélesebb értelemben vett depressziós tünetek, esetleg diffúz szorongás jelentkezik.

A kövér embert gyakran emocionálisan elutasítják, amitől még kövérebbre eszi magát.

(Tar Eszter pszichológiai asszisztens írása)

Problémám van, mit csináljak?

Ki ne lett volna már nehéz helyzetben, amikor külső segítségre volt szüksége, mert a fájdalomtól, dühtől, vagy egyéb érzelmi hatástól nehezen látott világosan.


Képtelen volt harmóniába kerülni, a konfliktus csak zakatolt, hol erősebben hol gyengébben, de nem távozott az életéből.

Természetesen jól jön a pillanatnyi levegővétel, amikor egy kicsit jobban lehetsz. Akár egy barát figyelme és megértő társasága, vagy egy gyors alkalomszerű szakmabeli segítség.
De milyen változást tudsz mondani ezek hatására, ami meg is maradt?
Miért mész mégis újra és újra ugyanazzal a problémákkal az élet kihívásaiba?
Még mindig túlságosan összeugrik a gyomrod, megfájdul a szíved, elönt a harag egy ismerős helyzetben?
Nézzük, miért nem változik ez a nyomás!

Az egyik ok:
Még nem fáj eléggé...
Durván hangzik, de ez bizony nagyon jellemző.
Van aminek csak szimplán nem jött még el az ideje.
Én hiszem, hogy van amit egyszerűen mélyen meg kell élni ahhoz, hogy letegyük.
Legtöbbször csak sajog a dolog, és akkor még nehéz végigvinni egy folyamatot, mert ha csak egy kicsit is jobb, vagy enyhült, abbahagyod. Komfortosan lépkedhetsz tovább ugyanabban a langyos-vízben.
Márpedig amit mindig csak tünet-kezelsz, az egyszer kirobban. Így, ha majd már nagyon fáj, akkor nem állsz le!
Mész, csinálod egyik terápia után a következő elvonulást.
Mert akkor azt ami volt, már tuti nem akarod!

És még lehet, hogy mindig nem működik.
Itt jön a második ok.
Ez már szinte fizikai: az idegrendszer a ludas.
Idegpályák alakultak ki a mintákból. Fizikai kötés!
Idő kell. amíg kialakul az új minta. Megerősíteni nap mint nap azt, hogy mi az új identitásod, ki vagy te, és mire vagy képes. Ezek tudják csak végleg működtetni azt, ami új. Az új kötések az idegrendszeren belül. Ez pedig átlagosan 21 napra tehető. Addig neked ezt figyelemmel és tudatosan meg kell erősítened.

Harmadik és negyedik ok.
Milyen mélyen van a probléma?
Mennyi bűntudatot cipelsz hozzá?
Mert ha eleve nem engeded magadnak a kiteljesedést, a boldogságot, akkor minden munka eredménye le lesz szabotálva egy-egy öngátló hitrendszertől, sőt ami rosszabb, egy régi hozzád nőtt identitásod nem engedi. Azonosultál egy fájdalomtesttel. Egy téves én-képpel.

A terápiák és gyakorlatok között tudni kell kiválasztani azt, ami hatékony. Ha nem megy elme szinten (ami azért ritkán szokott menni) indul a mélyebb munka, transz és meditációs munkák.
A sorrend sem mindegy . Jó ha először megérted, mi a probléma kulcsa, de ez még a végleges feloldáshoz nem lesz elég, mert legtöbbször a gyökere nem ott van ahol megérted. Az mélyebb.
Ha nem lenne az, akkor egy megértés is feloldást hozna. (Vannak dolgok amiknél ez is elég. )

A személyiséged robotpilótája, a fájdalomtest, vagy nevezzük sérült traumatizált résznek, nem a tudatos elme szintjén fog hatni rád. Ha olyan szituba kerülsz akkor bekapcsol a robotpilóta, egy érzelmi töltet elindítja az idegpályát, a megszokott szitura megszokott reakciót nyom, te meg csak nézel...többnyire utólag, hogy már megint ugyanaz van. Ismerős helyzet, amiben te a régi vagy.
AZ, aki már nem akarsz lenni.
Agresszor, vagy épp áldozat, vagy ezek árnyalatai, az már a te egyéni történeted.

Indulás:
Feltérképezni azt, hogy mi az alapvető probléma.

Sok jó technika létezik. Ezekkel már elkezdődhet az oldás is, ami nem jelent végleges feloldást minden esetben, ezért én azt mondom, hogy kapunyitogató technikák, amikkel kitartóan eredményt is el lehet érni, de fel is lehet gyorsítani ezeket. Arra később ki is térek.

Amiket én használtam és bevált:

- Egyéni, személyes asztrológia elemzés, egy valóban profi asztrológussal.
Ne sajnáld rá a pénzt, többet árt egy kókler mint amit spórolsz, sok körtől kíméled meg magad, ha a legjobbakat keresed fel.
(...és még nem is feltétlen a legdrágább a legjobb!)

- Családállítás.
Az egyik legnagyobb ajándék ez a technika napjainkban, ami egy jó vezetővel tisztán megmutatja, hogy hol van a hozott mintáidban az elakadás. Mi az, ami sérült? Állítás során helyreállíthatod a felborult REND-et a háttérben.

- Kineziológia.
Szintén felgöngyölíthetőek vele a gócpontok. Oldást is adhat sok problémára, bár tapasztalataim szerint a mélyebb, nagyon erős traumák oldásához hosszabb idő kell, ha csak ezzel dolgozol.

-Terápiás ülés.
Terapeuta (coach) segítségével nézz rá a helyzetre. Segíteni fog a kérdéseivel, hogy ráláss a probléma gyökerére.
Folyamatos kapcsolattartással a kísérőd lehet az úton, és közösen dolgozhatjátok fel, és integrálhatjátok a belső munkád során a változásokat vagy megbeszélheted vele az elakadásokat. Megerősít az irányban.
(Ez az a terület, amiben én személyesen tudok neked segíteni.)

- Enneagram karakterismeret.
NE könyvekből, mert a személyiséged NEM a karaktered! Márpedig folyamatosan keverni fogod ez miatt a jellemzőket. Sajnos Magyarországon elindult egy üzleti ág, ennek a managerekre szakosodott oktatásából, teljesen torzulva, és személyiség-ismeretnek titulálva ezt a rendszert. Innen már eleve hibás az egész. A személyiséged életszakaszonként és területenként változhat, a karaktered nem! Javaslom, hogy ELI Jaxon Bear tanaiból merítkező oktatókat keress!

- A Négy Játszma ismerete.
Te melyiket használod a hatalmi drámák közül? Az agresszort vagy az elszenvedőt? Találd meg, hogy milyen energiát képviselsz legtöbbször, és máris könnyebben látsz rá a helyzetedre.

- Tudatszintek ismerete.

Nem árt ha látod, melyik szinten rekedt meg abban a bizonyos témában a tudatod.
Ha tudod mennyire mély a sérülés, akkor azt is, hogy mennyire erős terápiához kell nyúlni. 

- Csakra-terápia.

Nézd meg a problémák melyik csakra témájának felelnek meg, és itt is elkezdheted oldani, gyógyítani. Támogasd a folyamatot több szinten.


Végül ha már tisztában vagy vele hogy pontosan min dolgozol, és alaposan benne vagy, azaz érzelmileg is feljött már egy-egy alkalom során, akkor érdemes ezt elvinni egy tudatalatti, testi-sejt-szintre, azaz transz állapotokban is oldani, a célra irányítottan. Ez nagyon fel tudja gyorsítani a gyógyulás folyamatát. Újjászületés-légzés, transztánc, újjászületés csoportok, meditációs elvonulások, izzasztókunyhó, és még sorolhatnám. Jógával, meditációval, erősítheted a már elért állapotokat. Ne add fel. Minden lépéssel jobb lesz!

Mondatok amik segíthetnek

Böngésztem Huszti Sanyi oldalát, és rábukkantam egy beszélgetésre.
A téma természetesen az önismeret volt.
A kérdezőket nem idézem, mert a válaszok itt mindent elárulnak,
és elég is arra hogy tüzet csiholjon! :)
Az, hogy mire látunk rá magunkban, hol vannak bújtatások, menekülések, sérülések..stb.
Szeretnék a válaszaiból idézni, mert ezek némelyike lehet,
hogy téged is elvisz egy folyamatba, amiből felismerésed,
egy következő lépésed lehet Önmagadhoz!
Ráadásul hasonló mondatok nekem is nagy változásokat hoztak már az életembe, sőt volt itt is ami szintén önvizsgálatra buzdított, ezért hiszem, hogy másnak is haszna lehet belőlük.

"A veled történő különleges dolgok nem a Te érdemeid.

Az a sok különleges, természetfeletti esemény, amit átélsz, nem a Te képességedet jelzi, hiszen akkor meg tudnád azokat ismételni!
Lehet, hogy ezek jelek arra, hogy mi mindenre lennél képes, ha kiteljesednél.
Az is lehet, hogy ilyen csodák révén juttatja el az Univerzum a maga sugallatát hozzád.
De az is lehet, hogy Te magad akarod ezeket a csodákat,
mert különben egy szánalmas kis senkinek kellene érezned magadat! Nincs elég csoda önmagadban?
Gondolj bele: Ha nem lennének ezek a napi csodák, akkor ugyan mit tudnál felmutatni az életedben? Mit értél el? Mennyi vagy? Mire vagy valójában képes?
Nagyjából semmire és semmit.
Ez az igazság és a napi csodáid csak ennek a ténynek az eltusolását szolgálják.
(...)
Ne áltasd magad azzal, hogy azért van a betegséged és szenvedésed, hogy mások ebből mennyit tanulhassanak!A Te szenvedésed azért van, mert nem vagy elég tudatos a tanulnivalódhoz és ehhez másnak semmi köze nincs! Nem vagy Te egy újabb Jézuska, aki a saját szenvedésén keresztül tanítja a népet. Csupán egy halandó, kínlódó emberke vagy, akinek ki kellene másznia a saját gödréből!
Ha mindeközben mások tanulnak a látottakból, az az Ő dolguk, de Te tekintsd ezt a véletlen művének!
(...)
A szüleidről való leválást nem kívül kell megtenned, hanem belül, magadban! Például vannak, akik már rég nem élnek a szüleikkel és mégis hihetetlenül kötődnek hozzájuk!
Ha belül engeded el őket megbocsátás és a kötődés megértése által, akkor ez realizálódni fog az életben is, anélkül, hogy tennél érte!
(...)

Fontos! Nem azért húzom így le xy-t, mert rosszat akarok neki. 
Azt szeretném, ha helyére kerülne az önértékelése, ami jelenleg igencsak kusza. Bizonyos dolgokban túlértékeli magát, vagy nagyobb jelentőséget ad egyes értékeknek, míg másokban alig vagy egyáltalán nincs helyes önértékelése.
Ha ez nem így lenne, akkor nem tolulnának az életébe ilyen súlyos problémák!

Ne feledjük: Ha rend van bent, akkor rend van kívül is!

Elismerem xy rendkívüli értékeit és képességeit, akár így látatlanban is. De nem az viszi előre, ha a meglévő pozitívumait tovább dicsérjük, hiszen ezt Ő maga is megteszi nap mint nap!
Ami hiányzik neki, az a negatívumainak a felismerése, belátása és feloldása. Ebben van elmaradva, ez kelti benne a kiegyensúlyozatlanságot és annak tünetét is, a betegségét.

Nem kell minden sorom után odaírnom, hogy ezek nem tévedhetetlen igazságok, kinyilatkoztatások, hanem csak az én véleményeim. Ha Én az Ő helyében lennék, akkor én ezen az úton próbálnám rendbe tenni magamat.
(...)
Nem győzöm elégszer hangoztatni, hogy a szócséplés, az elmélkedés csak arra való, hogy megtaláljuk azt az utat, amit aztán a belső gyakorlatokkal valóban be is járunk. Aki elhagyja a konkrét gyakorlást, az csak fél munkát végzett!
Hízlalja a fejét, de végül nem jut el sehova sem!

Hál Istennek, ezt sikerült belenevelnem a tanfolyamot végzett tanítványaimba, így nekik már természetes, hogy egy lelki beszélgetés után elvonulnak magukba, és teszik a dolgukat.

Ha úgy érzed Te is, akkor szívesen olvasnám a gyakorlásból feljövő felismeréseidet itt az oldalon.
Nyiss mindegyik témának egy blogbejegyzést és oszd meg velünk! Hadd lássák a többiek is, hogy mire lehet jutni a belső gyakorlatok által, milyen problémákat lehet feloldani, amiken előtte csak agyalt az ember hasztalan!"

Egy hologram legkisebb része is hordozza az eredeti Egészet!

"TE az a valami vagy amit az egész univerzum alkot.
Azonos módon, ahogy a hullám is valami, ami az egész óceán része...

Az igazi TE, nem egy báb, amit az élet lökdös jobbra-balra.
Az igazi legbenső TE, az már az egész Univerzum...."
Alan Watts

"Ami fent, úgy lent".

Hermész Triszmegisztosz

"Nem az Univerzumban vagy, hanem TE VAGY az Univerzum, annak a belső része.

Végső soron nem személy vagy, hanem fókuszpont,
ahol az Univerzum tudatossá válik saját magára.
Mennyire nagyszerű csoda ez! "
Eckhart Tolle


"Az emberi lény annak az egésznek a része, amelyet 'univerzumnak' nevezünk, és ez a rész mind időben, mind térben korlátozott.
Megtapasztalja önmagát, gondolatait és érzéseit, mint a többitől elkülönülő valamit, - tudatának optikai csalódásaként.
Ez az érzéki csalódás egyfajta prizma a számunkra, amely személyes vágyainkra és hozzánk közelálló néhány személy iránti vonzalomra korlátoz minket.
Az a feladatunk, hogy kiszabadítsuk magunkat ebből a börtönből, mégpedig úgy, hogy kiszélesítsük összetartozási érzésünket, hogy az valamennyi élőlényre és a természet egészére, a maga szépségében kiterjedjen.
Senki nem képes ezt teljesen végrehajtani, de a megvalósítására való törekvés önmagában is a felszabadulás része, és a benső biztonság alapja."
Albert Einstein

"Amikor felnézek az égre, és igen, tudom, hogy részei vagyunk ennek az univerzumnak,
hogy benne vagyunk az univerzumban, de talán ennél a két ténynél sokkal fontosabb,
hogy az univerzum bennünk van.”
Neil deGrasse Tyson

"Ami te vagy, annak kilencvenkilenc százaléka láthatatlan és érinthetetlen."
Richard Buckminster Fuller


"Minden élőlény egy olyan szerkezet, ami az Univerzum fogaskerekeihez kapcsolódik.
Bár látszólag csak a közvetlen környezete van hatással rá, valójában azonban a külső hatások határa a végtelenségig terjed.
Nincs olyan csillagkép vagy köd, se nap vagy bolygó az egész végtelen űr mélységében, se a csillagos égbolton elhaladó olyan vándor, amelyiknek ne lenne valamilyen hatása a sorsára, persze nem az asztrológia homályos és megtévesztő értelmében, hanem a természettudomány szilárd és tényeken alapuló jelentése szerint.”
Nicola Tesla