Böngésztem Huszti Sanyi oldalát, és rábukkantam egy beszélgetésre.
A téma természetesen az önismeret volt.
A kérdezőket nem idézem, mert a válaszok itt mindent elárulnak,
és elég is arra hogy tüzet csiholjon! :)
Az, hogy mire látunk rá magunkban, hol vannak bújtatások, menekülések, sérülések..stb.
Szeretnék a válaszaiból idézni, mert ezek némelyike lehet,
hogy téged is elvisz egy folyamatba, amiből felismerésed,
egy következő lépésed lehet Önmagadhoz!
Ráadásul hasonló mondatok nekem is nagy változásokat hoztak már az életembe, sőt volt itt is ami szintén önvizsgálatra buzdított, ezért hiszem, hogy másnak is haszna lehet belőlük.
"A veled történő különleges dolgok nem a Te érdemeid.
Az a sok különleges, természetfeletti esemény, amit átélsz, nem a Te képességedet jelzi, hiszen akkor meg tudnád azokat ismételni!
Lehet, hogy ezek jelek arra, hogy mi mindenre lennél képes, ha kiteljesednél.
Az is lehet, hogy ilyen csodák révén juttatja el az Univerzum a maga sugallatát hozzád.
De az is lehet, hogy Te magad akarod ezeket a csodákat,
mert különben egy szánalmas kis senkinek kellene érezned magadat! Nincs elég csoda önmagadban?
Gondolj bele: Ha nem lennének ezek a napi csodák, akkor ugyan mit tudnál felmutatni az életedben? Mit értél el? Mennyi vagy? Mire vagy valójában képes?
Nagyjából semmire és semmit.
Ez az igazság és a napi csodáid csak ennek a ténynek az eltusolását szolgálják.
(...)
Ne áltasd magad azzal, hogy azért van a betegséged és szenvedésed, hogy mások ebből mennyit tanulhassanak!A Te szenvedésed azért van, mert nem vagy elég tudatos a tanulnivalódhoz és ehhez másnak semmi köze nincs! Nem vagy Te egy újabb Jézuska, aki a saját szenvedésén keresztül tanítja a népet. Csupán egy halandó, kínlódó emberke vagy, akinek ki kellene másznia a saját gödréből!
Ha mindeközben mások tanulnak a látottakból, az az Ő dolguk, de Te tekintsd ezt a véletlen művének!
(...)
A szüleidről való leválást nem kívül kell megtenned, hanem belül, magadban! Például vannak, akik már rég nem élnek a szüleikkel és mégis hihetetlenül kötődnek hozzájuk!
Ha belül engeded el őket megbocsátás és a kötődés megértése által, akkor ez realizálódni fog az életben is, anélkül, hogy tennél érte!
(...)
Fontos! Nem azért húzom így le xy-t, mert rosszat akarok neki.
Azt szeretném, ha helyére kerülne az önértékelése, ami jelenleg igencsak kusza. Bizonyos dolgokban túlértékeli magát, vagy nagyobb jelentőséget ad egyes értékeknek, míg másokban alig vagy egyáltalán nincs helyes önértékelése.
Ha ez nem így lenne, akkor nem tolulnának az életébe ilyen súlyos problémák!
Ne feledjük: Ha rend van bent, akkor rend van kívül is!
Elismerem xy rendkívüli értékeit és képességeit, akár így látatlanban is. De nem az viszi előre, ha a meglévő pozitívumait tovább dicsérjük, hiszen ezt Ő maga is megteszi nap mint nap!
Ami hiányzik neki, az a negatívumainak a felismerése, belátása és feloldása. Ebben van elmaradva, ez kelti benne a kiegyensúlyozatlanságot és annak tünetét is, a betegségét.
Nem kell minden sorom után odaírnom, hogy ezek nem tévedhetetlen igazságok, kinyilatkoztatások, hanem csak az én véleményeim. Ha Én az Ő helyében lennék, akkor én ezen az úton próbálnám rendbe tenni magamat.
(...)
Nem győzöm elégszer hangoztatni, hogy a szócséplés, az elmélkedés csak arra való, hogy megtaláljuk azt az utat, amit aztán a belső gyakorlatokkal valóban be is járunk. Aki elhagyja a konkrét gyakorlást, az csak fél munkát végzett!
Hízlalja a fejét, de végül nem jut el sehova sem!
Hál Istennek, ezt sikerült belenevelnem a tanfolyamot végzett tanítványaimba, így nekik már természetes, hogy egy lelki beszélgetés után elvonulnak magukba, és teszik a dolgukat.
Ha úgy érzed Te is, akkor szívesen olvasnám a gyakorlásból feljövő felismeréseidet itt az oldalon.
Nyiss mindegyik témának egy blogbejegyzést és oszd meg velünk! Hadd lássák a többiek is, hogy mire lehet jutni a belső gyakorlatok által, milyen problémákat lehet feloldani, amiken előtte csak agyalt az ember hasztalan!"
