Az édességekre és a nassolnivalókra irányuló csillapíthatatlan vágy mindig a kielégítetlen szeretetéhség jele, a szeretet és az édesség szorosan összetartozik. Aki nassol, szeretetre és elismerésre vágyik.
A túl sokat gondolkodó, intellektuális munkát végző emberek a sós, kiadós ételeket kedvelik. Az erősen konzervatív beállítottságú emberek kedvelik a füstölt ételeket, szeretik az erős teát, kávét, amelyet keserűen fogyasztanak.
Akik szívesen veszik az új ingereket, keresik a mindig új benyomásokat, azok általában az erősen fűszerezett, vagy erős ételeket kedvelik.
Azok az emberek, akik kímélő étrenden élnek, se sót, se fűszereket nem esznek, erősen óvják magukat minden új benyomástól.
Félelemmel kerülik az élet kihívásait, minden konfrontációt kerülnek.
Ez a félelem elvezethet a gyomorbetegek pépes étkezéséhez.
A gyomorbeteg személyisége a gyermekkorba regrediál (visszaesik, visszafelé halad, visszanyúl régebbi megoldásokhoz), ahol az embernek nem kell különbséget tennie, vagy választania, és lemondhat az ételbe való beleharapásról tulajdonképpen az agresszióról is. Aki kerüli a kemény ételeket, rendszerint kerüli a kemény élethelyzeteket is.
Életünk első időszakában a táplálékfelvétel az egyik legfontosabb életfunkciónk.
Az éhségérzet enyhítése jó közérzetet, és az elfogadottság érzését váltja ki.
A szopás alkalmával a gyermek a testi nyugtalanságára vigasztalást kap.
A meleg, puha, tej illatú anyai testtel való érintkezés a csecsemőnek azt jelenti: szeretik.
Később az ujjszopásnál ezt a kellemes érzést akarja a gyermek újra teremteni.
A jóllakottság, az elfogadottság, és a szeretetben levés érzései a csecsemőben elválaszthatatlanul összekötődnek.
Ezen az elven alapul a free-demand, az igény szerinti táplálás, amikor a gyermekre bízzák, hogy mikor és mennyit szeretne enni.
A csecsemőnek sem az evését sem az alvását nem szabad megszakítani!
Ha a csecsemő az anyai gondoskodásban frusztrálódik, maradandó fejlődési zavarok alakulnak ki.
Az ilyen gyermek kapkodja az ételt, gyakran habzsol, sokat és gyorsan akar enni.
Ezzel a viselkedéssel válaszol a bizonytalan, megzavart anya-gyermek kapcsolatra.
Ha az anya valamilyen ok miatt nem tudja eléggé szeretni a gyermekét, ha a szoptatáskor gondolatilag nincs is jelen lélekben, ha gyakran siet vagy rohan, esetleg másra figyel közben (Tv-t néz, a család többi tagjával beszélget) akkor a csecsemőben agresszív indulatok fejlődhetnek ki, amelyeket sem legyőzni, sem kiélni nem tud, ilyenkor csak elfojtani képes azokat.
Ezek az indulatok megalapozzák a különböző vegetatív reakciókat is.
Mivel a szerető gondoskodás és a táplálkozás összekapcsolódik a tudattalanban, azért a szeretetlen „megetetés” csalódást okoz, és ha ez gyakran ismétlődik, később egészségkárosodáshoz vezethet, illetve az agresszió majd allergiában, vagy egyéb személyiségjegyekben fog kifakadni.
(...)
Kaufmann azt mondja, hogy a különféle táplálékok megkívánása vagy elutasítása különböző emocionális szükségletekre utalnak. Az ételeket pszichológiai hátterük alapján osztályozta.
Biztonságot sugárzó például a tej, amely az elfogadottság érzését váltja ki, mágikus hatású az erőt adó marhasült, a társadalmi helyzetet hangsúlyozza a kaviár vagy más ritkaságok. Vannak gyermekek számára tiltott, a felnőttséget szimbolizáló ételek, mint a bor, sör, kávé. Köszönetet vagy dicséretet jelentenek az édességek, ennek megfelelően az édesség utáni vágyódás a szeretethiány talaján az önvigasztalást jelenti. Müller-Eckhard 1970-es vizsgálatában találóan jegyzi meg, hogy milyen sok szeretetet nélkülöző asszony keresi fel a cukrászdákat az édesség kedvéért.
Az elhízás fizikailag zsírszövet-feleslegben megnyilvánuló kórkép.
Lehet a túlzott kalória bevitel következménye, de kialakulásában és fennmaradásában közrejátszanak genetikai és hormonális okok, valamint anyagcserezavarok (rendszertelen evés, vagy élelmiszeripari adalékanyagok túlzott felhalmozódása) is.
Gyakran kíséri az elhízást magas vérnyomás, cukorbaj, szívkoszorúér-megbetegedések, izületi fájdalmak.
Bruch kimutatta, hogy miként tudja a szülő kiváltani a kövérséget azzal, hogy a gyermek szükségleteire sematikusan táplálék kínálattal válaszol, azaz eteti minden egyéb érzelmi megoldás helyett. A gyermekéhez való őszinte odafordulás attól függ, hogy a gyermek eszik-e.
Az ilyen típusú anya-gyermek struktúra a gyermek én-erejét gyengíti. A gyermek a frusztrációkat sem feldolgozni, sem elviselni nem lesz képes, helyette ön-növeléssel védekezik.
Az elhízott betegeknél gyakran található igen szoros anyai kötődés, és erős anyai dominancia.
Az apa a családban alárendelt szerepet játszik.
Az anya a túlhajtott gondoskodásával akadályozza a gyermek motorikus fejlődését és a szociális kapcsolatteremtő készségét, és így a gyermeket passzív-receptív (passzívan befogadó) tartásban rögzíti.
Pósa Ferenc szerint pszichésen az elhízás abból ered, hogy a kövér emberek gyűjtögető életmódot folytatnak, már ami a szeretetet, a gondoskodást, a szellemi táplálékot illeti. Az elhízásnál nem egyszerű szeretetéhségről van szó.
Nagyon sok mindentől eltávolodott az, aki az elhízás problémájával küszködik.
„Küszködik, mert belül nem érzi helyesnek, amit tesz, ahogy él, de tovább megyek – ez még önmagában nem jelentene konfliktust -, tudja a helyes utat is.
Tudja, érzi mit kellene tennie ahhoz, hogy megtalálja az annyira óhajtott boldogságot.”
(Pósa: A betegség, mint pótcselekvés)
A kövér betegek nem tudják, mikor éhesek, mert az étvágyukat nem a belső szabályozó rendszerük, hanem a külső ingerek és a nyugtalanságuk váltja ki.
A tartós evési szükséglet vagy a hirtelen támadó farkasétvágy nem a szervezet táplálékigényének a következménye, hanem a konfliktusok, a személyes problémák hatására a beteg regrediál, és a nyugtalanság, kedvetlenség, oldásának kora gyermekkori eszközéhez nyúl vissza.
Számára az evés pótlékká, a meg nem kapott, nem teljesített szeretet szükséglet kielégítésének eszközévé válik.
A kövér ember azt a szellemi táplálékot, amit a vágyaiból, gondolataiból, céljaiból, a tiszta, kiteljesítő érzéseiből meríthetne, a fizikai táplálékkal pótolja.
Az elhízáshoz gyakran társul evéskényszer.
Gyakran mást érez, mint amit cselekszik, így fokozott feszültségben él.
Rengeteg megértés és együttérzés van benne, de az elismerést másoktól várja, olyanoktól, akiktől nem kapja meg. Meg kell tanulnia, hogy az elismerést önmagának adja meg.
Fokozott érzelmi sérülékenység jellemzi, a jó tapasztalatok hiányában elhiszi saját magáról, hogy értéktelen, nem bízik saját belső értékei meglétében.
Saját értéktelenségét véve alapul elfordul önmagától, egy idő után meg sem próbálja megérteni és elfogadni önmagát. Kialakul benne egy kettősség, mert egyrészt teljesíteni akar, másrészt fél a teljesítéstől, hiszen annyi megélt rossz tapasztalata van már.
Tökéletlennek, sebezhetőnek és elégtelennek érzi magát, bánatában eszik, hogy az önmagáról alkotott kép okozta szorongásait csökkentse.
A „kevés vagyok” érzés igen mélyen begyökerezett a kövér emberben, gyakran jellemzi őket az apatikus-borús rezignáció, és a magányosságba menekülés.
Összességében elmondható, hogy a kövér ember üresnek érzi magát, hiányzik az az érzelmi táplálék, amiből építhetné azt az életét, amelyet élhetne és amire vágyik.
Kétségbeesetten keresi azt, ami kielégítheti az érzelmi éhségérzetét. Lázad az érzései, a kialakult élethelyzete ellen, miközben átmeneti megoldásként evéssel oldja a kedvetlenség érzését.
A fogyókúrák akkor válnak hatékonnyá, amikor a viselkedésváltozás hatására a kövér embernek már nem szükséglete a túlsúly.
A gyakorlatban azért eredménytelenek a fogyókúrák, mert tüneteket kezelnek, de nem veszik figyelembe, az okokat: miért van szüksége a betegnek a „bánathájra”, és az érzelmi egyensúly megteremtését elhanyagolják.
Persze nem mindenki szeretne szembesülni a problémáival, sok embernek kellemesebb és elviselhetőbb tudomásul venni és elfogadni a túlsúlyt.
Ráadásul a fogyasztó diéták nagy részénél mellékhatásként idegesség, ingerlékenység, levertség, és szélesebb értelemben vett depressziós tünetek, esetleg diffúz szorongás jelentkezik.
A kövér embert gyakran emocionálisan elutasítják, amitől még kövérebbre eszi magát.
(Tar Eszter pszichológiai asszisztens írása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése