Anyu

Anyák napján kint voltam Anyu sírjánál.
Későn mentem, kevesen voltak már, valahol messzebb láttam csak pár embert.
Amint lassan sétáltam a sír felé,
halványan kezdtem látni az árnyékom magam előtt.
Na mondom, de jó, még a nap is kisüt a végén!

Aztán hátrafordultam, hogy nézzem az eget, mennyire fog előbújni. 

Nap sehol, totál vastag felhőtakaró. 

Hmmm. Érdekes. 

Nézem megint előttem a talajt, megint kezd előbújni

 ...még mindig halványan, de már láthatóan világosabb a talaj,
és kontúrozódik az árnyékom. 

Na,  most gyorsabb leszek! 

Hirtelen hátrafordultam, hogy lássam azt a rést, ahol áttör a nap. 

Sehol sincs nap. Akkor meg...honnan?
És akkor... leesett, ....úristen, létezik ilyen? ....a szívem nagyot dobbant. 

Boldogság öntött el, és kiszakadt belőlem némán a sírás. 

Nem a nap fénylik, mellettem van a fény!!!
Anyu az..!