tájat, mikor ráébred, Ő már halott..
Emlékezett arra, mikor haldoklott és akkor hirtelen az is beugrott
neki, hogy a mellette sétáló kutyus is évek óta halott volt.
Azon kezdett el gondolkozni, vajon hova viszi őket az út, amin sétálgatnak.
Azon kezdett el gondolkozni, vajon hova viszi őket az út, amin sétálgatnak.
Egy idő után elértek egy magas, fehér falhoz.
Drága márványnak tűnt.
Hosszú sétány vezetett fel a domb tetejére,
Hosszú sétány vezetett fel a domb tetejére,
ahol egy magas boltív
húzódott, ragyogva a napsütésben.
húzódott, ragyogva a napsütésben.
Mikor elsétáltak a boltívig, akkor látták a hatalmas
és lenyűgöző kaput, az oda vezető út pedig mintha aranyból lett volna.
Megindultak a kutyával, és ahogy közelebb értek, észre vettek egy asztalt az egyik oldalon, ami mögött egy ember ült. Mikor még közelebb értek, megszólalt: "Elnézést, megmondaná, hogy hol vagyunk, kérem?"
Megindultak a kutyával, és ahogy közelebb értek, észre vettek egy asztalt az egyik oldalon, ami mögött egy ember ült. Mikor még közelebb értek, megszólalt: "Elnézést, megmondaná, hogy hol vagyunk, kérem?"
"Ez a Mennyország, uram!" válaszolt az ember.
"Remek! Kérhetnénk egy kis vizet?" kérdezte.
"Természetesen, uram. Jöjjön csak be és azonnal hozatok egy pohár
jeges vizet Önnek." - invitálta be az ember és a kapu elkezdett megnyílni.
"Bejöhet a barátom is?" kérdezte a kutyusára mutatva.
"Sajnálom, uram, de állatokat nem engedhetek be.
Az utazó gondolkodott egy pillanatig, majd megfordult és visszament az
útra a kutyussal együtt, hogy akkor inkább folytatja útját.
Újabb hosszú séta és újabb magas domb után elérkeztek egy föld útra,
ami egy tanya kapujához vezetett.
Ez a kapu úgy nézett ki, mint amit soha sem zárnak be.
Kerítés sem volt.
Ahogy közeledtek a kapuhoz, észrevettek egy fának támaszkodó embert,
aki épp olvasott.
"Elnézést, uram, kérhetnénk egy kis vizet?" kérdezte.
"Természetesen. Ott egy kút, jöjjenek be" érkezett a válasz.
"Remek! Kérhetnénk egy kis vizet?" kérdezte.
"Természetesen, uram. Jöjjön csak be és azonnal hozatok egy pohár
jeges vizet Önnek." - invitálta be az ember és a kapu elkezdett megnyílni.
"Bejöhet a barátom is?" kérdezte a kutyusára mutatva.
"Sajnálom, uram, de állatokat nem engedhetek be.
Az utazó gondolkodott egy pillanatig, majd megfordult és visszament az
útra a kutyussal együtt, hogy akkor inkább folytatja útját.
Újabb hosszú séta és újabb magas domb után elérkeztek egy föld útra,
ami egy tanya kapujához vezetett.
Ez a kapu úgy nézett ki, mint amit soha sem zárnak be.
Kerítés sem volt.
Ahogy közeledtek a kapuhoz, észrevettek egy fának támaszkodó embert,
aki épp olvasott.
"Elnézést, uram, kérhetnénk egy kis vizet?" kérdezte.
"Természetesen. Ott egy kút, jöjjenek be" érkezett a válasz.
"A barátom is bejöhet?" kérdezte az utazó, a kutyusra mutatva.
"Van egy tálka a kút mellett" bólintott az idegen.
Beléptek mindketten és megtalálták az öreg kutat meg a tálat.
Az utazó megtöltötte vízzel, hosszan ivott, újra töltött és letette a kutya elé.
"Van egy tálka a kút mellett" bólintott az idegen.
Beléptek mindketten és megtalálták az öreg kutat meg a tálat.
Az utazó megtöltötte vízzel, hosszan ivott, újra töltött és letette a kutya elé.
Mikor mindketten eleget ittak, visszasétáltak a férfihoz a fa mellé.
"Mi ez a hely?" kérdezte az utazó.
"Ez a Mennyország" válaszolt a férfi.
"Ez furcsa. Egy fickó lentebb ugyanezt mondta"
"Úgy érti, az arany út a márvány kapukkal? Neeem. Az a pokol."
"Nem bosszantja, hogy így megtévesztik az embereket?
"Dehogy. Örülünk neki, hogy előre kiszűrik az olyanokat, akik hátrahagynák a legjobb barátjukat."
"Mi ez a hely?" kérdezte az utazó.
"Ez a Mennyország" válaszolt a férfi.
"Ez furcsa. Egy fickó lentebb ugyanezt mondta"
"Úgy érti, az arany út a márvány kapukkal? Neeem. Az a pokol."
"Nem bosszantja, hogy így megtévesztik az embereket?
"Dehogy. Örülünk neki, hogy előre kiszűrik az olyanokat, akik hátrahagynák a legjobb barátjukat."
Neked mi jut eszedbe erről a történetről?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése