Őszinték vagyunk?

Mivel a világban felgyorsult a spirituális és ezoterikus tudásszomj,egyre többen vannak akik egy igen jellemző csapdába kerülnek fejlődésük folyamán.

Az egó a részünk, ezért jó ha figyelünk rá,
és rendszeresen csekkoljuk magunkat.


Olykor ehhez segít egy külső visszajelzés, ami elsőre lehet hogy reakciót vált ki belőlünk, de minden külső történésben ismerjük fel a tanítást! Sok-sok éve foglalkozom a saját belső világommal, voltak időszakok hogy többnek éreztem magam másoknál, aztán voltak, ahol azt demonstráltam hogy mindenkit egyformán elfogadok de belül -jó mélyen- még volt bennem ítélkezés. 
Ma a gondolataimnak nem hiszek, gyakran átvernek. 
Bizony rendszeresen el kell vonulnom hogy letisztuljak az elme játékaitól, és éles tükörbe nézzek. 
Új módszereket is ki kell néha próbálnom, hiszen az elmém az ismertet már könnyebben kikerüli.. :)
Ma már nem állítom hogy angyal vagyok, csak azt hogy próbálok egyre jobb ember lenni. (nem feltétlen a jelenlegi társadalmi értékrendnek megfelelő "Jó" -ra gondolok!)
Úton vagyok, hibázok, felállok. 

Itt a földön felerősödtek azok a folyamatok, amik a hasonlóakat vonzzák egymáshoz. 
De a fejlődés is felerősödött, sokkal gyorsabban kell változnunk, erősebbek az impulzusok, több az ütközési felület.
Ezt már szinte nem lehet nem észrevenni.

Mostanában történt, hogy egy fórumon egy hozzám közelálló ember kommentjét csúnyán elítélte egy magát Ji Ching Nemzetközileg elismert szakértőjének, és lelki gyógyítónak megnevező hozzászóló. 
Mikor megemlítettem hogy ismerem és nem helyes amit róla írt, egyszerűen engem is leminősített.Ő már több mint 4000 embernek segített!
Valószínű ez jogosította fel a fellengzős, lefitymázó stílusra, amiben ismerősömet szájhősnek, nárcisztikus embernek minősítette.

Az sem biztos, hogy nincs mindenben igaza!
De azt miből látja valaki egy fórumon hogy pár mondat mögött valóban milyen ember van? És miért ítélkezik?
 Ha olyan sok embernek segített, ennek az egynek miért nem látta meg a mondanivalóját?
Sok mindent elindított bennem az agresszív hozzáállás, az is érdekes volt hogy nem a szándékot nézte, hanem a másik - talán tényleg - patetikus naiv hangvételét.
De megmutatta hogy mennyire nem lehet csak az esetleges emberi hibák alapján megítélni valakit: 
Ő csak azt látta hogy édelgős nagy szavakat használ, én meg tudom hogy ez mögött van is rengeteg cselekedet. Na így ítélkezzünk ismeretlenül....vagy bárhogy!

De könyörgöm mikor tanuljuk meg, hogy a felébredés akkor kezdődik, amikor a forma mögött meglátjuk a mozgatóerőket ?! A szándékokat! 
Magamban azonnal elkezdtem vizsgálódni, van e még ilyen beképzelt arrogáns részem, és mennyire engedek még teret ennek. 
Megpróbáltam a másik bőrébe bújni, és hatalmas magabiztosságot éreztem.
Na ezt kellett megmutatnia. Szinte félelemkeltőnek, uralkodónak éreztem magam.
...és belülről ezt megbocsájtottam magamnak(is). Igen én is voltam ilyen.
Van egy ilyen részem.
A tudásommal feljebbvalónak éreztem magam. A félelmek ellen ez nagyon jó menedék.... 
Aztán elszomorodtam. 
Ismét fel kell ismernem hogy a spirituális ezoterikus játszótéren sok még a forma tartalom nélkül. 
Sokan maradnak ebben a biztonságos pozícióban.
Ha téged hibásnak, kevesebbnek látlak én erősebbnek érzem magam... 
Esetleg ki kéne próbálni azt is, hogy ha téged is magamnak látlak, akkor többen vagyunk ... Mindenki Én vagyok. És ez a legnyagobb erő.
A valódi Magabiztosság!
Nekem sokkal jobb érzést ad mint az előző verzió.
Azt ugyanis meg kell védeni.
Emez meg VAN. Mindig.

Néha szívesebben foglalkoznék zöldségtermesztéssel!
A tök azt tök a répa répa.... De itt ebben a ezo-spiri cirkuszban annyi eltévedt egó és sérülés bújik tanító és gyógyító köntösbe, hogy győzök levegőt kapni amikor pont az ilyenek rúgják belém a legnagyobbat. 
Lehet hogy én sem látok ma tisztán és holnap ráébredek hogy amit ma igaznak véltem, az csak egy illúzió volt.
De vállalom. Megengedem hogy ha nincs igazam, felébredjek belőle, mert nem szeretnék hülyén meghalni! :)


Itt egy írást tennék közre amit a spirituális egóról találtam, és ami talán megállít téged, ahogy engem is, hogy még egyszer futtassuk át magunkon...Lelki életet élünk, vagy csak azt demonstráljuk?  ( Spirituális Egó )